K-Monitor Adatbázis

Egy évvel a szoros küzdelmet ígérő választások előtt a kormány tetemes közvagyont szervez ki, például alapítványokba az állam alól. A cél a NER életben tartása lehet arra az esetre, ha Orbán Viktor veszítene 2022-ben. De bárhogy is alakul, ennyi volt? A következő kormányoknak nincs többé beleszólásuk a felsőoktatásba? És mi van a most átcsoportosított több száz értékes állami ingatlannal, azokkal mostantól örökké a Fidesz káderei rendelkezhetnek? Ellenzéki politikusok nem látják teljesen reménytelennek a helyzetet.

Milliókat fizet kommunikációs és ügyvédi tanácsokra eddig ismeretlen vagy Fideszhez köthető vállalkozásoknak a Miniszterelnökség. A kancellária második negyedéves szerződési listáján ott van többek közt Áder János alapítványa, a Schmidt Mária főigazgatóhoz köthető közalapítvány és Rúzsa Magdi menedzserének cége is. Milliárdok mentek egy új Duna-híd és egy budapesti csarnok építésének előkészítésére, a Puskás-kiállítás összeállítására és a Sóstó Hunguest Hotel építésére.

Előfizetői több mint 17 százalékát elvesztette a Figyelő, amióta Schmidt Mária családi cégének vállalkozása vette át a kiadást, és a hetilap a kormány szolgálatába állt. Tavaly versenyt futottak a kormányközeli nagyágyúk a lapért: mielőtt Schmidték érdekeltségénél landolt a kiadói jog, érdeklődött a Matolcsy-rokon Szemerey Tamás, Garancsi István, az Origót bekebelező Száraz István, valamint a Rogán-közeli HG Média is. A tulajdonosváltás után a kormánybiztos asszony impulzív természete miatt több újságíró otthagyta a kiadót.

Újabb 200 millió forintot költ az ’56-os emlékév reklámozására a Schmidt Mária vezette közalapítvány – derül ki az uniós közbeszerzési értesítőből.

Aki szereti azt a karcos élményt, amit például forrásszükséglet biztosításához nyújtott támogatásról intézkedő, karakterében a matolcsyzmus jegyeit hordozó kormányrendeletek és azok mellékleteinek olvasása jelent, az ne hagyja ki a Magyar Közlöny idei 210-211. számát. Tartalmilag viszont egy kokainbáró szülinapi partiján lehet ilyen a pénzeső nevű műsorszám, mikor a főnök szipákol kicsit, majd indul a buli: aki elég hangosan kiabálja a nevét, vagy aki éppen az eszébe jut, ahhoz hozzávágnak egy nyolc-tíz számjegyű összeget. Csak itt olyan szereplők tűnnek fel a szerencsés nyertesek között, mint a szeged-csanádi megyés püspök, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nkft. vagy a Magyar Asszonyszövetség.

A menekültellenes gyűlöletkampány (az előző kékplakátos) levezénylője és az akkor elmúltnyolcév-közeli, de ma már rogánista-habonyista reklámügynökség is szépen kaszált a Schmidt Mária-féle közalapítvány friss, ’56-os témájú közbeszerzésein. Nettó kétmilliárdot osztottak most.

Szellemházként tátong az eddig több mint 7,5 milliárd forint közpénzbe került Sorsok Háza a Józsefvárosban, s úgy fest, a kormány, amely kezdetben alig egy évet szánt a kialakításra, most, túllépve minden létező határidőt, nem kapkod. Fontosabbnak tűnik a témagazda Schmidt Mária történész, nemrégiben még közelmúlt-történeti főideológus megzabolázása. Újabb oligarcha-leszámolást látunk?

Változatlan prioritás a kormányközeli tudomány és emlékezetpolitika, de jut a szomszéd országbeli baráti magyar szervezetek finanszírozására is. Megint szétdobott másfél milliárdot a Miniszterelnökség a miniszterelnök kedvencei között.