K-Monitor Adatbázis

Az önkormányzatoknál füvet nyíró, kartellgyanús vállalkozói körről már többen írtak, az Átlátszó most egy eddig felderítetlen szálnak eredt nyomába.

Az újságírást világszerte támadások érik. A tendenciát a Covid-19-járvány és az azt övező indulatok tovább súlyosbították, és még tovább szítják a kritikusaikat elhallgattatni próbáló politikusok. Az EU keleti részén sok helyen fizikai támadásoknak is ki vannak téve az újságírók (ennek legsúlyosabb példája Jan Kuciak szlovák oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová meggyilkolása volt), ami több helyen öncenzúrához vezet.

A ’90-es évek alvilági leszámolásainak ügyeiben Magyarországon és Szlovákiában is elítélt férfival még addig sem jutottunk, mint az Aranykéz utcai robbantás, illetve Prisztás József megölése miatt elítélt, a Fenyő-gyilkosságban pedig szintén felbujtással vádolt Portik Tamással. Akinél a börtönparancsnokság engedélyezte az interjút, melyet félbeszakítottak, folytatni nem engedték, s a beszélgetés közlését is megtiltották. Roháč esetén (akárcsak Portiknál) a BVOP Kommunikációs Főosztálya azt kérte, küldjük át a neki feltenni akart kérdéseket. Miután ezt megtettük, az országos börtönparancsnok közölte: nem engedélyezi a Jozef Roháč-interjút. Ami azért is furcsa, mert korábban több újságíró – P. Gál Judit és Dezső András – is beszélhetett a szlovák állampolgárságú, büntetését Magyarországon töltő elítélttel, az Átlátszót mégis eltiltották a börtöninterjútól. A Portik-interjú ügyében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk, itt pedig megvárjuk, az esetleges fogvatartotti panasz nyomán lesz-e jogorvoslat.

Bár a kormány évek óta titkolja a pontos összeget, az Átlátszó most megtudta: Magyarországnak 7,8 millió euró (mai árfolyamon közel 2,8 milliárd forint) uniós támogatást kellett visszafizetnie az Öveges-program félrement pénzei és az Európai Szociális Alap más, szabálytalan pályázatai miatt. A természettudományok középiskolai oktatásának fejlesztését célzó programra a mai euróárfolyammal számolva közel 19 milliárd forintnyi uniós támogatást költöttek el az iskolákat fenntartó önkormányzatok. Az ügyben hét évig folyt a nyomozás különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének gyanúja miatt. Tavaly vádat emelt az ügyészség, de még mindig nem tudni, mikor kerülnek bíróság elé a felelősök.

Több mint egy éve írtunk először arról a bűnszervezetről, amelyet rovott múltú nemesfémkereskedők és egykori rendőr főtisztek hoztak létre 2012 tájékán, majd működtetek éveken keresztül. Az aranycsinálók és az alezredesek szofisztikált áfacsalásra rendezkedtek be, két-három év alatt milliárdos hasznot szerezve a lengyel költségvetés kárára. Az Olaszországban nettó áron beszerzett nemesfémet ugyanis főleg egy lengyel nagykereskedő vette át tőlük bruttó áron, az áfát pedig az eladóknak kellett volna befizetniük – a bűnszervezet azonban nem a lengyel költségvetést akarta gyarapítani, hanem egy nagy dobásra, az afrikai „bányászott arany” európia importjára gyűjtöttek.

Öt év börtön – ennyit kockáztat, aki összebeszéléssel megbundáz egy közbeszerzést. Ha bűnszervezetben teszi, akkor még ennél is többet. Mi kevés híján száz olyan közbeszerzés adatait néztük át, ami az Elios Zrt. győzelmével végződött, és jónéhány olyan céget találtunk ezekben, amelyek konzorciumi partnerként, versenytársként és alvállalkozóként is megjelentek az Elios által megnyert tendereken. Az Eliossal együtt menetelő vállalkozások között az ágazat nagy múltú szereplői éppúgy felbukkannak, mint NER-barát kurzuslovagok. Nem állítjuk, hogy az összes érintett cég részt vett a közbeszerzések körüli visszaélésekben: azt elvileg a nyomozó hatóságok feladata lenne kideríteni, hogy ki vett részt tudatosan a közpénzszivattyúban.

2011-2012-ben fedezte fel a média az akkor már évek óta működő Eliost, amit a 2013-as Orbán-Tiborcz lagziig legtöbbször Simicska-cégként emlegetett a magyar sajtó kormánykritikus része is. A kormánybarát média számára pedig nem is létezett egészen az OLAF-vizsgálat 2015-ös megkezdéséig, majd az eredmény minapi kiszivárgásáig. Összeállításunkból az is kiderül, hogy Mészáros Lőrinc bevásárlása előtt sem volt olyan független és harcos a megyei sajtó, ahogyan most emlékezni szeretnénk rá. Elios-ügyben a regionális és a helyi média az „épül-szépül városunk közvilágítása” típusú hírszolgáltatást tolta csaknem egy évtizeden át.

Számos, egykor magas beosztásban dolgozó ukrán köztisztviselő szerepel abban a bonyolult, offshore cégekből és bankokból álló hálózatban, amelyet az OCCRP újságírói fejtettek fel kiszivárogtatott dokumentumok alapján. Úgy tűnik, hogy a gyanús pénzekből Magyarországra is érkezett.

Azt követően, hogy a múlt héten megírtuk: milliárdos költségvetési csalást leplezett le egy stróman, de csak ő került börtönbe, mintha valami beindult volna az adóhivatalnál. Egymás után két, milliárdos költségvetési kárt okozó járulékcsaló banda leleplezését jelentették be. Az ügyek egyike sem a cikkünkben szereplő történet, de jól mutatják, mindegyik járulékcsaló társaság ugyanazokat a trükköket veti be. Ezeket most összefoglaljuk.

Köpött a hatóságoknak, ezért bosszút álltak rajta. Ez a meggyőződése K. Attilának, akit miután milliárdos kárt okozó járulékcsaló bandáról osztott meg információkat a rendőrséggel, elítéltek sikkasztás miatt. A férfi úgy véli, hogy emögött az a vagyonvédelemmel és takarítással foglalkozó milliárdos vállalkozás állhat, amelynek alvállalkozóit felnyomta a hatóságoknál. Az érintett céggel, a T.O.M Controll 2001 Zrt-vel szemben most is költségvetési csalás gyanúja miatt nyomoz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal.