K-Monitor Adatbázis

Lapunk 2003. május 31-i számában „Szegfűk, tulipánok, mákvirágok” című cikkben foglalt alábbi valótlan kijelentésekkel, miszerint hatalmas hasznot hajtó növényolajipar ugyancsak ellenőrizetlen, külföldieknek történt átjátszásához például olyan MDF-es politikus neve kötődik, mint Pongrácz Tibor, illetve a növényolajgyárakat tömörítő vállalat (NÖMOV) eladásához melyből a gazdaságnak végső soron nulla forint bevétele származott, a vagyonügynökség döntést hozó igazgatóságának elnöke volt Pongrácz Tibor, illetve hogy Pongrácz Tibornak a vagyonügynökségi igazgatóságban betöltött elnöksége alatt 1 Ft-ért adták el a Caola Rt-t Nagy Imrének, illetve hogy Kocsis András Pongrácz Tibor üzlettársa és barátja, illetve Kocsis András részt vett Pongrácz Tibor kampányában, megsértettük dr. Pongrácz Tibor jó hírnévhez fűződő személyiségi jogait.

Az 1990 és 1994 között lebonyolított privatizációs tranzakciók nemhogy csatornát, hanem a mai napig sűrű forgalmat lebonyolító, széles kommunikációs sugárutat teremtettek az MDF-es politikusok és a KISZ egykori vezetői között. Ez idő tájt közhelyszámba ment, hogy az ÁVÜ irodáinak ajtaján kifüggesztett névtáblákat nézegetve a látogató azt hihette, hogy a KISZ vagy az MSZMP központjában jár. Az MDF politikusai és klienseik alkotta igazgatóság döntései nyomán részben az egykori KISZ-es Csepi Lajos ügyvezető igazgató operatív irányításával óriási értékű vagyontárgyak kerültek állami tulajdonból bagóért magánkézbe.