K-Monitor Adatbázis

Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján. Mielőtt végképp a feledés homálya borítaná be e sajátosan magyar eredeti tőkefelhalmozás történetét, szögezzük le: jó okunk van azt gondolni, hogy a miniszterelnök vejének vagyona az Elios Zrt. közvilágítás-korszerűsítési projektjei kapcsán a bűnszervezeti elkövetés jegyeit is magán hordozó költségvetési csalás és egyéb bűncselekmények sorozata segítségével növekedett. Az pedig, hogy ezt a nyilvánvalónak látszó bűncselekményt nem derítették fel, és az elkövetők egyikét sem vonták felelősségre, kizárólag annak köszönhető, hogy a nyomozást végző Nemzeti Nyomozó Iroda szabotálta a nyomozást, az eljárást irányító és felügyelő Pest Megyei Főügyészség pedig asszisztált ehhez, ami nehezen minősíthető másnak, mint hivatali visszaélésnek és bűnpártolásnak. Az alábbi hosszú cikkben ezt a három állítást fogom igazolni.[2]

Titkolózik az Elios-szal kötött szerződésekkel kapcsolatban a kecskeméti önkormányzat, ezért megmutatjuk, hogy mit írt a projektről az OLAF, az Európai Unió csalás elleni hivatala a jelentésében.

Hét céget és ennél is több magánszemélyt nevezett meg érintettként az Elios-ügyben az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF a birtokunkba került jelentésében. Ennyi résztvevő bőven elég a bűnszövetséghez vagy a bűnszervezethez, de persze csak akkor, ha a Polt Péter vezette ügyészség vizsgálata talál bizonyítékot bűncselekményre. Az uniós szervezet mindenesetre költségvetési csalás gyanújával adta át a dokumentumokat a magyar hatóságoknak és javasolta a szervezett bűncselekmény nyomainak vizsgálatát is. Bemutatjuk az ügy eddig kevésbé ismert szereplőit is.