K-Monitor Adatbázis

Még 2013-ban kezdődött a dolog, és persze ezt is az álnok Brüsszel finanszírozta, konkrétan a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) révén. A projekt nagyjából akkor indult, mikor Széles Gábor bejelentette, “kirepült a madárka”, azaz működik az energiacella. Hasonló sikernek ígérkezett az „állandó mágnesek közt ébredő erőket” hasznosító energiatermelő eszköz, érthető, hogy a megépítéséhez félmilliárd forintos támogatással adták meg a kezdőlökést – a kiírás szerint piacorientált kutatás-fejlesztésre lehetett pályázni. Bár a pályázat simán átment a magyar irányítóhatóságon, valami időközben mégis félremehetett: a prototípus a támogatott szerint elkészült ugyan, de egyelőre nem látta senki, és semmilyen nyilvános adat nincs róla; a minisztérium viszont kétségbeesetten titkolózik, végül a projekt is eltűnt a kormány pályázati portáljáról.

Jelentősen romlottak az esti látási viszonyok Dunaújvárosban, miután 255 millióból korszerűsítették a közvilágítást. A kivitelező cég tulajdonosa, K. Szabó Imre a szocialista időkben még a szoftverbizniszben hasított, Gyurcsány Ferenccel is volt közös vállalkozása. Ezután csődbe ment, nyomozás is indult az egyik százmilliós közbeszerzése miatt. Nem esett kétségbe, egy másik cégével behoztak egy új világítástechnológiát Magyarországra, és 2012-ben már Orbán Viktor és a kínai miniszterelnök előtt köthettek hosszú távú megállapodást a Parlamentben. A dunaújvárosi közvilágításról szóló cikksorozatunk első részében bemutatjuk K. Szabó Imrét és fideszes ismerőseit, akik feltételezhetően segítették a sötétségbe fulladó tender megnyerésében.