K-Monitor Adatbázis

Az adófizetők már azt is közös sikernek érezhették, hogy idén nyáron Mészáros Lőrincnek és Várkonyi Andreának sikerült 20 méterrel hosszabb jachtra cserélnie a legendás Lady Mrd-ot, és ezt a büszkeségélményt csak fokozza a tény, hogy a Rose d’Or végső tulajdonosa az MBH Bank, aminek a létrejöttét Orbán Viktor minősítette nemzetstratégiai jelentőségűnek.

Tóth Bertalan szerint az állam bukott az ügyön.

Nyolc éve próbálom megtudni, tényleg az állam segítette-e ki titokban az Orbán Viktor szívének – akkor még – kedves FHB Bankot 2012-ben. Szívattak, hátráltattak, ahogy csak tudtak, de most kiderült, hogy végig nekem volt igazam. Számít? Dehogy számít.

Nyolc éve szorult helyzetbe került az FHB Bank: azonnal 30 milliárd forintnyi tőkére volt szüksége, hogy ne boruljon fel. Spéder Zoltán, a bank akkori vezetője jól feküdt a kormánynál: rendszeres vendég volt Orbán Viktor irodájában, egészen közeli, baráti kapcsolatban állt Lázár Jánossal, a miniszterelnöki hivatal vezetőjével, üzletelt Simicska Lajossal, a Fidesz akkori gazdasági centrumával, és Németh Lászlóné fejlesztési miniszterrel is jóban volt. Ezek után senkit sem lepett meg, hogy az FHB furcsa kötvénykibocsátással 30 milliárddal növelni tudta az alaptőkéjét.

Három éve indítottunk egy pert a Magyar Állam tulajdonában álló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, azaz az MNV ellen, közérdekű adatokat szerettünk volna megismerni arról, mi lett a sorsa kicsit több mint 30 milliárd forintnyi közpénznek. Az ilyen perek első fokon néhány hónap alatt le szoktak zárulni, a miénkben mégsem született ítélet már 3 éve, és úgy állnak a dolgok, hogy jó darabig még nem is fog, a kormány ugyanis minden lehetséges eszközzel akadályozza az eljárást.

Nem is számít nagyvállalkozónak, akivel még nem jött szembe a felcsúti milliárdos-gázszerelő. Mindenki odaadta, amit kértek tőle. Számba vettük a nagy üzleteket.

Mennyire tették kockázatossá a magyar bankrendszert az utóbbi évek tulajdonosi változásai? – szegezte nekem a kérdést a Pénzügykutató 50. születésnapját megülő konferencia kerekasztal-beszélgetésének moderátora, Farkas Zoltán azt követően, hogy röviden ecseteltem a bankszektor „nemzetiesítésének” jelen állását.

Hosszú időn keresztül úgy tűnt, hogy a Mészáros-papírok, például a Konzum részvényei mindenfajta fundamentális alap nélkül drágulnak a tőzsdén. Ám az érthetetlen áremelkedés december 12. után elkezdett új értelmet nyerni: Jászai Gellért és szűk csapata lassan utoléri az előreszaladt árfolyamot, tölti fel tartalommal a tőzsdei céget.

A magyar készpénz-szállítási piac nem túl nagy, összesen három céget tart el*. Ezek az utóbbi években együttesen sem értek el húszmilliárd forint bevételt, ami ahhoz képest, hogy egy egész szektorról van szó, nem olyan sok pénz. Az általuk megtermelt nyereség pedig elhanyagolható. Mégis iszonyatosan fontos iparágról van szó: stratégiailag létfontosságú, hogy valaki feltöltse a bankfiókokat, bankautomatákat, kiszállítsa a nyugdíjakat, és összeszedje, majd feldolgozza azt az elképesztő mennyiségű készpénzt, amit elköltünk a boltokban. Enélkül leállna a gazdaság vérkeringése. Nem mellesleg rengeteg érzékeny adat kerülhet a pénzfeldolgozók birtokába.

3. rész - Mészárosék jobban támaszkodnak a bankhitelekre! Sorozatunkban a legújabb kori, értsd 2014 utáni hazai oligarchaképződés jellemzőit vesszük számba. Miben más a Mészáros-éra, mint volt a Simicska-világ? Ezúttal a tőkeáttétellel foglalkozunk, vagyis azzal, hogy Mészárosék miért használnak annyi kereskedelmi banki hitelt.