A legújabb “kurzusműhely”, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet még csak most születik, de számos elődje már évek óta építgeti önmagát az Orbán-kormány szolgálatában. Állami pénzből kutatnak őstörténetet, nemzetstratégiát, magyarságot, lényegében bármit: múltat, jelent és jövőt. Némelyik komolyan vehető munkát is végez, mások tényleg csak bohócok a politika színpadán.
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK) nettó 700 millió forintos keretösszeget fordíthat a 2020-as Nemzeti Összetartozás emlékév és az alapítvány kommunikációjára. A Schmidt Mária történész által vezetett alapítvány által kiírt nyílt közbeszerzésen újból a kormánypropagandát gyártó Balásy Gyula két cége lett a befutó. Igaz, 2020 már elmúlt, de a programok még nem értek véget: például az emlékévhez rendelt utazó kiállítás jelenleg is látogatható.
Az MSZP-SZDSZ-kormányok idején Strabag- és Alstom-lobbista Aczél Zoltán Ausztriában liberális mecénás, Magyarországon útépítő, Szlovéniában a NER-szövetséges médiában hirdet.
Miközben ömlik a tao-pénz Felcsútra és a magyar fociba, a milliárdok árnyékában meghúzódik a kultúratámogatás, azon belül is az előadó-művészeti tao. Ez az évi 20-30 milliárd forint elenyésző ahhoz képest, amennyit Orbán Viktor kedvenc sportjára költenek a cégek, de még így is akadnak olyan vállalkozások, amelyek évek óta kihasználják a rendszer hibáit, és súlyos százmilliókat húznak le az államról és az emberekről. Ha eddig nem tudta, miért zenél minden jött-ment tehetségkutatós szimfonikus zenekarral, akkor most garantáltan meg fog világosodni.
Egymást érték a korrupció gyanús esetek, csodás kormányközeli gazdagodások, furcsa fejlesztések 2017-ben is. Összeállításunkban ezek közül válogattunk a teljesség igénye nélkül.
Ez a szabályozás így számos színháznak, kulturális intézménynek lehetetleníti el a közterületi reklámozást, hiszen eddig is csak a jelentős kedvezmények miatt tudott megjelenni nagyon limitáltan
Továbbra is mérsékelt az érdeklődés a Magyar Krónika iránt: az újságból havonta 10 ezer példányt nyomnak, de csak nagyjából kétezer fizető olvasója van. A lap több millió forint értékben kap állami hirdetéseket, a Magyar Nemzeti Bank például 4,8 millióért jelentetett meg cikkeket, de a Magyar Posta is hozzájárult az újság megjelenéséhez. A főszerkesztő adományozókat keres, támogatás nélkül ugyanis nem maradhat fenn a lap.