K-Monitor Adatbázis

A Kisfaludy-program keretében az állam 2020-ban nagyjából 200 milliárd forint közpénzt osztott szét turisztikai fejlesztésekre a Covid által sújtott szektor megsegítésére. A támogatásoknak – szokás szerint – főként kormányközeli szereplők örülhettek. A pályázati feltételek és döntési mechanizmusok azonban átláthatatlanok voltak, ezért a Transparency International Magyarország pert indított néhány közismert támogatás részleteiért. A szervezet a legfelsőbb bírói szerv előtt is megnyerte a pereket, ám a támogatásokat osztó állami cég ennek ellenére is csak hiányos adatokat adott ki. Azokat is rendkívül szívatósan: több külön e-mailben, sok ezer, oldalanként beszkennelt pdf-ben, egyesével jelszóval védve és külön linkeken elérhetően, de azokról csak egyetlen alkalommal és csupán pár napig letölthetően, nagyrészt kifeketézve. A Transparency emiatt feljelentést tett, és a rendőrség nyomoz közérdekű adattal való visszaélés miatt. Mi pedig mutatjuk, ami kiolvasható a papírokból – elsőként a híres felcsúti tó támogatásával kapcsolatban.

A közbeszerzési eljárás harmadik lehívásában ezúttal egy 8,5 milliárdos tétel üti Mészáros Lőrinc és Garancsi István cégeinek markát. Az eredetileg legfeljebb 20 milliárdosra tervezett rekonstrukciós eljárás pedig még mindig csak a bontási műveleteknél tart.

Ha lehet, még átláthatatlanabbá tette a Magyar Turisztikai Ügynökség a Kisfaludy-programban kifizetett vissza nem térítendő állami támogatások nyilvántartását. A kormányzati felügyelet alatt működő szervezet úgy alakította át a turisztikai program honlapját, hogy az eddiginél is követhetetlenebbé váltak a kifizetések adatai. Így nem derül ki például az sem, hogy a nyertesek pontosan melyik pályázaton indultak, csupán az, hogy melyik évben. A kevert listákban találhatók meg azok is, akik a 24.hu által felderített titkolt közpénzcsap révén jutottak állami százmilliókhoz. Az utóbbiak köre ugyanakkor bővült, kiderült, hogy Felcsút „egyedi döntés” alapján csaknem másfél milliárd forinthoz jutott.

Az elmúlt öt évben a kormányközeli oligarchák (Mészáros, Szíjj, Garancsi, Tiborcz) érdekeltségeinek profitrátája kiugróan magas, 16 százalékos volt. Éppen ennyi egy gyulai vállalkozásé is – legalábbis a város volt fideszes alpolgármestere szerint, aki már egy éve beszámolt a cég NER-beli szárnyalásáról.

Az első Orbán-kormány 1998-ban megörökölte az addigra már csődtömeggé vált Postabankot annak 150 milliárd forintos tőkehiányával, amelyet közpénzből kellett kipótolni, hogy a betétesek ne veszítsék el megtakarításukat. A mostani, negyedik kormányzati ciklusában viszont Orbán Viktor maga kreál újabb, az eredetinél sokszorta nagyobb pénzeket megmozgató, és így jóval nagyobb kockázat felhalmozására alkalmas „Postabankot”, ami Damoklesz kardjaként szintén az adófizetők feje fö­lött lebeg.

Aláírták a Soroksár-Kelebia vasút felújításáról szóló, részben kínai hitelből finanszírozott szerződést, amely a Budapest-Belgrád projekt legnagyobb része. A munka a tervezéssel együtt várhatóan öt évig tart.

Jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező cég vette át a tönkrement Magyar Repülő Szövetségtől a budaörsi reptér üzemeltetését, kérdés, ez miért éri meg nekik a jövőben. A vitatott körülmények között megszűnt szakszövetség helyét átvevő szervezet vezetőjének is ismerősen cseng a neve, ő Tuzson Bence államtitkár testvére.

Az európai bürokraták sok mindenre gondolnak, amikor a korrupció megelőzéséről van szó. Csak arra nem, hogy valahol az állam közreműködésével tulajdonítják el a közpénzeket

A négy kiszemelt ágazat közül már csak egyben, a kiskereskedelemben nincs kormányközeli dominancia, az energia-, és a bankszektorban, valamint a médiában a hatalom elérte azt a célt, amiről maga Orbán Viktor miniszterelnök beszélt egy elhíresült lengyelországi szereplésén 2016 szeptemberében. A kiskereskedelmi szektor történéseinek így különös jelentősége van – főleg, hogy sajtóhírekben időről időre előkerül a külföldi üzletláncok kiszorításának kormányzati szándéka.