K-Monitor Adatbázis

Az Orbán család cégbirodalmának osztalékaiból a miniszterelnök apjának kicsit több mint a fele jutott, ebbe jó esetben beleférhet az uradalom építése.

„Annyiba került, mintha egy centiméter vastagon bevonták volna arannyal” – nagyjából így él a köztudatban a Margit híd felújítása. Az bizonyos, hogy az eredetileg tervezett költség többszörösébe került a projekt, érdemben senki nem ellenőrizte, és a mai napig nem nyilvánosak azok az adatok, amelyek alapján igazolni vagy cáfolni lehetne a sokmilliárdos túlárazás gyanúját. A politikailag talajt vesztett, meggyengült integritású városháza, kezében a 30 milliárddal, ideális üzleti partnere volt a nagyétvágyú kivitelezőknek.

Nemzetközi sajtótájékoztatót tartott a Zsolnay Porcelánmanufaktúra körül kialakult helyzetről a gyár többségi tulajdonosa, a szíriai-svájci kettős állampolgárságú Bachar Najari. Az üzletember el a cége történetét akarta bemutatni, és azt, ahogyan szerinte bizonyos magyar üzleti és politikai körök hónapok óta azon dolgoznak, hogy kicsavarják a kezéből a Zsolnay-gyárat.

A török hódoltság idején Európa védőpajzsaként emlegetett győri vár utolsó megmaradt részét, az 1939-ben földfelszínig lerombolt, ám nagyrészt az alá épült Duna-bástya maradványait hónapokig tartó munkával feltárták a régészek.

A fővárosi projektek esetében már megszokott költségnövekedés a Margit hidat sem kerülte el, ám az, hogy a híd rekonstrukciója az eredetileg becsült összeg duplájába került, még a költségtúllépésben tapasztalt várospolitikusokat is meglepte. Hogy szállt el így a hídfelújítás ára?