K-Monitor Adatbázis

1969. november 19-én született Budapesten. Első házasságából egy, másodikból két gyermeke született.

1988-ban érettségizett a Puskás Tivadar Szakközépiskola vezetékes távközléstechnika szakán. 1988-tól a Matáv Rt.-nél dolgozott műszaki előadóként, majd a Molland-Holdingnál volt üzletkötő, reklámmenedzser, végül ügyvezető igazgató. 1994-ben V.I.P Clip Communication Kft. néven saját reklámügynökséget alapított, melynek ügyvezető igazgatójaként dolgozott. 1998-ban a pécsi JPTE BTK-án a szociálpolitikai-szociológiai diplomát szerzett. 

1999-ben lépett be az MSZP-be, 1998-tól szakértőként vett részt a párt egészségügyi és szociálpolitikai bizottságának munkájában, később a szociálpolitikai kabinet tagjaként a lakásépítéssel, családtámogatással kapcsolatos program kidolgozásában vállalt szerepet. A 2002. évi országgyűlési választásokon pártja budapesti területi listájáról jutott be a Parlamentbe. Az őszi, október 20-i önkormányzati választásokon elnyerte a budapesti II. kerület polgármesteri székét. A 2006. évi országgyűlési választásokon Budapesti területi listán szerzett mandátumot. 2006 és 2009 között Budapest főpolgármester-helyettese – Demszky Gábor 2009 őszén megbízta a BKV felügyeletével is. 2010 júniusában az MSZP budapesti elnökévé választották, a pozícióról lemondott, amikor 2012-ben az MSZP alelnökének választották. Jelenleg az MSZP budapesti frakcióvezetője, illetve 2019 októbere óta Zugló polgármestere. 

Horváth neve több alkalommal is összekapcsolódott korrupciós ügyekkel: a 2009-es BKV-botrány kapcsán hallgatta meg az ügyben felállított vizsgálóbizottság, 2022 elején pedig arról írt a sajtó, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség a zuglói fizetős parkolási rendszerrel kapcsolatos korrupciós ügyben a zuglói polgármestert és a helyi MSZP-s képviselőt, Tóth Csabát is gyanúsítja.

A nagymúltú baloldali napilapot 1877 májusában a Magyar Szociáldemokrata Párt lapjaként alapították. 1905-től kezdődően napilapként adták ki. A Horthy-rendszerben sajtóperek sokaságát zúdították az újságra, 1932-ben pedig betiltásra került. A II. világháború alatt hol működött, hol nem. A lap újraindítását 1945-ben Szakasits Árpád vezényelte és a Szociáldemokrata Párt központi lapja lett. 1948-ban az államosításokat követően a Népszava a szakszervezetek lapja lett, politikai véleményalkotásra nem volt lehetősége,a pártállam határozta meg a pédányszámot is. 1956 a Szociáldemokrata Párt visszavette a lap szerkesztését. A Népszavát 1957-64 között Kéthly Anna szerkesztette Londonban. A forradalom leverése után újra a szakszervezetek lapja lett a Népszava, amit a rendszerváltást követően privatizálták.

1994-ben a Fenyő János vezette Vico vállalatcsoport vette meg. Fenyő 1998-as meggyilkolását követően Fenyő özvegye a lapot eladta. Tulajdonosváltások hosszú sora után 2005-ben az MSZP közelébe került. A rendszerváltást követően a lap kiadója a Népszava Lapkiadó Kft. volt, jelenleg ezt a feladatot a XXI. század Média Kft. látja el 2016 óta óta. A Zrt.-t 2017-ben a Bécsben bejegyzett Horizont Handels und Industrie AG vette meg, mely Puch László MSZP-s pártpénztárnok érdekeltségébe tartozik. A napilapok piacának átalakulását követően a Népszava a legnagyobb példányszámú hazai politikai napilappá vált. 2019 áprilisában a Horizont AG eladta a Népszavát, az új tulajdonos Leisztinger Tamás egyik cége, a Proton Trade Zrt.