K-Monitor Adatbázis

Földi László (Eger, 1956. november 13. –) ezredes, a Belügyminisztérium III/I-es csoportfőnökségének hírszerző tisztje, majd az Információs Hivatal műveleti igazgatója.

Magyar-történelem szakos tanári diplomájának megszerzése után Belügyminisztérium hírszerzéséhez (III/I csoportfőnökség) került, ahol az MSZMP tagja, majd alapszervezeti titkár lett. Közvetlen főnöke, Kocsis Kálmán utasítására már 1988-ban megkezdte a várható rendszerváltozás utáni időkre gondolva a hírszerzés új koncepcióinak kidolgozását. A rendszerváltás után a megújuló hírszerzésnél töretlenül folytatódott a karrierje. A megújult hírszerzés főigazgatója Kocsis Kálmán lett, a harmincas éveiben járó Földi László pedig hamarosan a műveleti igazgató, azaz a hírszerzés tényleges operatív tevékenységének közvetlen irányítója. Ezután kihelyezték a washingtoni magyar nagykövetségre összekötőnek az amerikai társszervekkel, valamint diplomáciai tapasztalatok, kapcsolatok szerzése céljából, mert Kocsis Kálmán benne látta lehetséges utódját.

1996 őszén azonban a Nyírfa-ügy miatt a baloldali kormány eltávolította Kocsis Kálmánt az IH éléről és hamarosan, 1997 tavaszán Földi Lászlónak is távoznia kellett. Az MSZP értékelése szerint ugyanis az IH belföldön is folytatott hírszerző tevékenységet, állítása szerint az orosz maffia ellen, és ennek során adatokat gyűjtöttek az MSZP, mint akkori kormánypárt egy sor képviselőjéről.A Nyírfa-ügy előzménye az Információs Hivatal 1996. november 14-én meginduló belső vizsgálata volt, melynek lezárását követően Nikolits István, Horn Gyula titkosszolgálati minisztere bejelentette, titkosszolgálati eszközökkel figyeltek meg egyes politikusokat. Földit és társait perbe fogták. 1999 márciusában megszületett a jogerős ítélet: a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa Földit bűncselekmény hiányában mentette fel a jogosulatlan adatkezelés vádja alól és bizonyítottság hiányában az államtitoksértés vádja alól.

1998 után, a Fidesz-kormány idején Földi László a Defend őrző-védő biztonsági vállalat élére került. A kis cégből hamarosan, a Fidesz-kormány támogatásával, állami megrendelések révén, milliárdos forgalmú nagyvállalat lett. A 2002-es újabb kormányváltás után Földi László távozott a vállalat éléről, mivel arra számított, hogy az ő személye miatt az új kormány azt úgyis bedarálja, és meg akarta védeni a 2400 dolgozójuk munkahelyét. A vállalat élén Csintalan Sándor követte őt. Titkosszolgálati szakértőként azóta rendszeresen nyilatkozik, és publikál.

Az olajszőkítés egy olyan eljárás, melynek során az üzemanyagként való használatra alkalmatlanná tett gázolajból kémiai úton használhatót állítanak elő. Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális „üzletága” volt, becslések szerint az 1990-es években két-háromszázmilliárd forinttal rövidült meg általa a költségvetés. Az „olajos ügyek” 1991-1992-ben ütötték fel fejüket, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. 1995. január 1-jétől már csak jegyre adtak fűtőolajat, de a jegyeket hamisították. 1995-ben egységesítették a tüzelőolaj és a dízelolaj árát. A lépés jó volt, sokan felhagytak a szőkítéssel, ezután az üzlet a kőolajszármazékok importja volt, azokért ugyanis kevesebb vámot kellett fizetni. Ezt már csak az igazán tőkeerős vállalkozások tudták teljesíteni, amelyek importengedélyt kaptak. Végül 1998-ban elrendelték, hogy a kőolajtermékeket is azonnal behajtandó jövedéki adó terhelje.

2000 februárjában Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés ad hoc bizottságot hozott létre az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek feltárására. Június 8-án Nógrádi Zsolt, aki a Bács-Kiskun megyei olajmaffia tagjának vallotta magát, bizottsági meghallgatása során megdöbbentő állításokat fogalmazott meg: több vezető politikus és három parlamenti párt, továbbá a vám- és pénzügyőrség, illetve a rendőrség érintettségéről beszélt. Az olajmaffiával való együttműködéssel vádolta többek között Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendőrfőkapitányt, Szabó Iván volt pénzügyminisztert és Lezsák Sándort, az MDF korábbi elnökét is. Bizonyítékok azonban nem kerültek elő, az érintettek pereket indítottak a tanúvallomást nyilvánosságra hozó Pallag ellen, amelyeket megnyertek. A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt - hamisítás, csempészet, vámorgazdaság - követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték. A dokumentum szerint számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és a bűnügyi hatóságok munkáját jogértelmezési problémák is nehezítették. Mind a mai napig kerülnek elő újabb és újabb információk, de végleg lezárni nem lehet az ügyet. Az olajügy egykori szereplői egymást tartják sakkban, és aki megpróbál borítani, az az egész rendszert veszélyezteti. Az olajügyekben a maffia is érintett volt: Portik Tamásnak, az olajügyekben érintett Energol egyik igazgatójának elfogásától is évekig várta a rendőrség, hogy kihallgatásán választ kapjanak az 1996-1999 közötti robbantások, kivégzésszerű leszámolások több kérdésére. Csakhogy Portik sikeresen bujkált, a nemzetközi körözés sem vezetett eredményre, a hivatalosan terhére rótt bűncselekmények pedig olyan csekély súlyúak voltak, hogy időközben elévültek.  A Népszabadság 2003-ban írt arról, hogy "nemrégiben minden különösebb hírverés nélkül törölték Portikot a körözöttek sorából". Más ügyben azonban 2016 májusában Portikot jogerősen tizenöt év fegyházra ítélte a Fővárosi Ítélőtábla, súlyosbítva az első fokon kiszabott ítéletet.

Forrás: Wikipédia, Magyar Narancs