K-Monitor Adatbázis

Kármán Irén, oknyomozó újságírónő, azután került a médiafigyelem központjába, hogy pest­erzsébeti lakása közelében ismeretlenek megtámadták és megverték, majd másnap össze­kö­tözve talált rá egy horgász a Duna-parton, ahonnan életveszélyes sérülésekkel kórházba szállí­tották.

Kármán az 1990-es év ekbeli olajszőkítésekkel kapcsolatos bűncselekményekről írt ko­rábbi könyvével és játékfilmjével hozta összefüggésbe a támadást. Szerinte az olaj­maffia próbálta meg így megfélemlíteni. Blogbejegyzéseiben hozzátette: a parlamenti pártok, így a Fidesz és az MDF mellett a szocialisták is érintettek az olajügyekben.

A rendőrség Kármán bántalmazásával kapcsolatos vallomásait később kétségbe vonta, majd a nyom­ravezetői díjat is visszavonta. Az újságírónő ekkor azt állította, hogy a vele szembeni tá­ma­dás hátterében azok a rendőrök állhatnak, akik féltek attól, hogy tényfeltáró tevékenységével leleplezi őket.

„Kármán Irén újságírónőt nem rabolták el a nyílt utcán otthona közeléből június 22-én este tíz óra után, ahogy azt ő állította, bár az igaz, hogy egy-két nappal korábban erős ütésektől vagy rú­gásoktól életveszélyes hasi sérüléseket szenvedett” – 2007 végén a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) ezekkel a megállapításokkal zárta le a nyomozást bűncselekmény hiányára hivatkozva, hoz­zátéve, hogy eredmény a nyomozás folytatásától nem remélhető.

Ezt követően az ügy a Legfőbb Ügyészséghez került. A vádhatóság 2008 tavaszán a nyo­mo­zást – az NNI-től eltérően nem bűncselekmény, hanem – bizonyíték hiányában szüntette meg.

Az olajszőkítés egy olyan eljárás, melynek során az üzemanyagként való használatra alkalmatlanná tett gázolajból kémiai úton használhatót állítanak elő. Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális „üzletága” volt, becslések szerint az 1990-es években két-háromszázmilliárd forinttal rövidült meg általa a költségvetés. Az „olajos ügyek” 1991-1992-ben ütötték fel fejüket, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. 1995. január 1-jétől már csak jegyre adtak fűtőolajat, de a jegyeket hamisították. 1995-ben egységesítették a tüzelőolaj és a dízelolaj árát. A lépés jó volt, sokan felhagytak a szőkítéssel, ezután az üzlet a kőolajszármazékok importja volt, azokért ugyanis kevesebb vámot kellett fizetni. Ezt már csak az igazán tőkeerős vállalkozások tudták teljesíteni, amelyek importengedélyt kaptak. Végül 1998-ban elrendelték, hogy a kőolajtermékeket is azonnal behajtandó jövedéki adó terhelje.

2000 februárjában Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés ad hoc bizottságot hozott létre az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek feltárására. Június 8-án Nógrádi Zsolt, aki a Bács-Kiskun megyei olajmaffia tagjának vallotta magát, bizottsági meghallgatása során megdöbbentő állításokat fogalmazott meg: több vezető politikus és három parlamenti párt, továbbá a vám- és pénzügyőrség, illetve a rendőrség érintettségéről beszélt. Az olajmaffiával való együttműködéssel vádolta többek között Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendőrfőkapitányt, Szabó Iván volt pénzügyminisztert és Lezsák Sándort, az MDF korábbi elnökét is. Bizonyítékok azonban nem kerültek elő, az érintettek pereket indítottak a tanúvallomást nyilvánosságra hozó Pallag ellen, amelyeket megnyertek. A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt - hamisítás, csempészet, vámorgazdaság - követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték. A dokumentum szerint számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és a bűnügyi hatóságok munkáját jogértelmezési problémák is nehezítették. Mind a mai napig kerülnek elő újabb és újabb információk, de végleg lezárni nem lehet az ügyet. Az olajügy egykori szereplői egymást tartják sakkban, és aki megpróbál borítani, az az egész rendszert veszélyezteti. Az olajügyekben a maffia is érintett volt: Portik Tamásnak, az olajügyekben érintett Energol egyik igazgatójának elfogásától is évekig várta a rendőrség, hogy kihallgatásán választ kapjanak az 1996-1999 közötti robbantások, kivégzésszerű leszámolások több kérdésére. Csakhogy Portik sikeresen bujkált, a nemzetközi körözés sem vezetett eredményre, a hivatalosan terhére rótt bűncselekmények pedig olyan csekély súlyúak voltak, hogy időközben elévültek.  A Népszabadság 2003-ban írt arról, hogy "nemrégiben minden különösebb hírverés nélkül törölték Portikot a körözöttek sorából". Más ügyben azonban 2016 májusában Portikot jogerősen tizenöt év fegyházra ítélte a Fővárosi Ítélőtábla, súlyosbítva az első fokon kiszabott ítéletet.

Forrás: Wikipédia, Magyar Narancs