K-Monitor Adatbázis

"Dietmar E. Clodo a magyar kriminalisztika talán legrejtélyesebb alakja. A 90-es években különféle biztonságtechnikai termékekkel kereskedő, sikeres üzletemberként érkezett Magyarországra. "Gagyi holmikat próbált meg ránk sózni" - mondta egy szakember, aki annak idején részt vett Clodónak egy rendőrségi bázison rendezett termékbemutatóján. Később kiderült: a német üzletember illegális anyagokkal is kereskedik. A magyar rendőrség szervezett bűnözés elleni egysége a 90-es évek elején német kérésre vette őrizetbe először Clodót. A németek sugárzóanyagok csempészetéért és más súlyos bűncselekmények elkövetéséért körözték őt, legalábbis a hivatalos hatósági iratok szerint. Clodót magyar rendőrök gépkocsival vitték Németországba, de mire visszaértek, már Clodo is újra Magyarországon volt.A német sajtó szerint Clodo nem teljesen átlátható fegyverügyletekben vett részt a Közel-Keleten, ugyanakkor - megint csak az akkori német sajtó szerint - ő vezette Jan Philipp Reemtsma hamburgi milliomos elrablónak nyomára a hatóságokat. Reemtsma elrablásának kitervelője - aki 30 millió márkás váltságdíjat kért - egy ideig Magyarországon bujkált, de itt kicsúszott a rendőrség kezei közül.

Egy bankjegy-hamisítási ügy kapcsán 1995-ben újra elfogták (a pénzhamisításban játszott szerepéért később három év börtönt kapott). 1998. június 3-án a szervezett bűnözés elleni szolgálat újra őrizetbe vette: ekkor már azzal gyanúsították, hogy ő pénzelte a Pest megyei Pilisszentlászlón leleplezett bombagyárat. Clodo ezt tagadta. Perében mindvégig azt hangoztatta, hogy a bombagyár valójában az alvilág egyik vezérének tartott - időközben szintén elítélt - Leonyid Sztecura érdekeltségébe tartozott. (Clodót egyébiránt Sztecura adta rendőrkézre.) A bíróság azonban bizonyítottnak látta, hogy Clodo a bombagyáros, és tízévi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte.Tavaly októberben a még hátralévő büntetésének letöltésére Magyarország kiadta Clodót hazájának. Alig több mint egy évet töltött ott a rácsok mögött." (Nol.hu)

"Clodo tavaly [2016] júniusban, Németországban tett írásbeli vallomásában azt állította: 1993 és 1996 között Pintér Sándor is többször megjelent lakásán, és pénzt vett át. A bűnöző arról is beszélt, hogy ebben az időszakban közvetítőként lépett fel politikai és rendészeti vezetők, valamint a „Szeva bácsiként” közismert Szemjon Judkovics Magiljevics között, akit az orosz maffia magyarországi helytartójaként tartottak számon. Az osztrák ORF tévécsatornának tavaly októberben adott interjúban Clodo azt állította, hogy Pintér havi egy alkalommal vett át tízezer márkát az ő közvetítésével Magiljevicstől azért, hogy a magyar hatóságok szemet hunyjanak a Magyarországon folytatott illegális tevékenységei felett.

A vallomásban az is szerepel, hogy az 1994-es országgyűlési választások előtt Magiljevics tolmácsa egy egymillió márkát tartalmazó táskát juttatott el Clodónak azzal, hogy azt személyesen Orbán Viktornak kell átadnia. A „bombagyáros” szerint Orbán némi vonakodás után személyesen, egy idősebb úriember társaságában jelent meg nála, és átvette a táskát. Egy orosz ellenzéki portál, a The Insider épp Vlagyimir Putyin budapesti látogatásának idején írt arról, hogy a pénzek átadásáról titkos videofelvételek készülhettek, amelyek Szeva bácsi 2008-as moszkvai letartóztatásakor egy informális vádalku következtében az orosz titkosszolgálatok, illetve az orosz kormány birtokába kerülhettek." (24.hu)

Orbán Viktor (Székesfehérvár, 1963. május 31. – ) magyar jogász és politikus. 1998-tól 2002-ig, valamint 2010 óta Magyarország miniszterelnöke. Nős, felesége Lévai Anikó jogász. Öt gyermekük született: Flóra, Gáspár, Ráhel, Sára és Róza.

Orbán Viktor 1987-ban szerezte meg jogi diplomáját az ELTE-n, ahol hallgatóként alapító tagja volt a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumnak (1988-tól Bibó István Szakkollégium). 1984-ben részt vett a szakkollégium társadalomelméleti folyóiratának, a Századvég megalapításában, amelynek egyik szerkesztője lett. 1988-tól a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt, majd 1990-ig, az országgyűlési választásokig a Soros Alapítvány ösztöndíjával tanult Oxfordban.

Az 1988-ban megalakult Fidesz alapító tagja és 1989-ig szóvivője. 1988-1989-ben a párt országos választmányának tagja. 1989 nyarán az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjában és plenáris üléseken képviselte pártját. 1989-ben a Nagy Imre újratemetésén mondott beszédével vált országosan ismertté: beszédébenszabad választásokat és az orosz csapatok kivonulását követelte.

1990 óta országgyűlési képviselő, 1993-ig a Fidesz frakcióvezetője. 1992-2000 között a Liberális Internacionálé, 2003-2012-ig az Európai Néppárt, 2021-től aCentrista Demokrata Internacionálé egyik alelnöke. 1993-tól a Fidesz végrehajtó bizottságának tagja, 1993-2000 között, illetve 2003 óta a Fidesz elnöke. Az 1994-es országgyűlési választásokat követően az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Állandó Bizottságának az elnökeként, majd az 1996-ban megalakult Új Atlanti Kezdeményezés (New Atlantic Initiative) magyar nemzeti bizottságának vezetőjeként is tevékenykedett.

1998-ban, 2010-ben, 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben vezetésével a Fidesz megnyerte az országgyűlési választásokat. Első kormányának legfontosabb intézkedései közé tartozik a családi adókedvezmény bevezetése, a diákhitel, a fiatalok otthonteremtésének támogatása, a Széchenyi Terv megalkotása, illetve kiemelt jelentőséggel bír az ország 1999-ben NATO-hoz való csatlakozása. 2011-ben bevezette a határon túli magyarok számára az egyszerűsített honosítási eljárást, valamint új alkotmány került elfogadásra Alaptörvény néven. 2013-ban létrejött a Munkahelyvédelmi Akcióterv és a többlépcsős rezsicsökkentés. Harmadik kormányzata alatt bevezetésre került a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK), elindult a Modern Városok Program. A 2015-ös migrációs válság idején kormánya kiépíttette a déli határzárat, életbe léptette a jogi határzárat. Negyedik kormányzata idején látott napvilágot a kettő vagy többgyermekes családokat támogató Családvédelmi Akcióterv.