K-Monitor Adatbázis

Hernádi Zsolt Tamás (Tarján, 1960. november 30. –) magyar üzletember, 2001 óta a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. elnök-vezérigazgatója, 2017 óta a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja.

2011-ben ügyészségi vizsgálat indult Horvátországban Hernádi Zsolt ellen, mivel 2008-2009 folyamán állítólag 10 millió eurót fizetettIvo Sanader akkori horvát miniszterelnöknek, hogy a MOL megszerezhesse az INA feletti irányítási jogot. 2013 szeptember végén a zágrábi bíróság elfogatóparancsot adott ki Hernádi ellen, aki az Interpol vörös körözési listájára is felkerült, s európai elfogatóparancsot adtak ki ellene. A magyar bíróság megtagadta Hernádi Zsolt kiadatását. A zágrábi megyei bíróság Laura Valković ügyvédet jelölte ki Hernádi Zsolt védőügyvédjének. 2015-ben a német és az osztrák hatóságoknál elérte, hogy azok nem veszik figyelembe az Interpol körözést, így Németországba és Ausztriába mégis utazhat.

2014. május 26-án a Fővárosi Törvényszék megszüntette az eljárást a hivatali vesztegetés miatti büntetőperben, a csalás és vagyoni hátrány okozása miatti vádak alól pedig felmentette.

2018. november 17-én az Interpol végrehajtó bizottsága visszahelyezte Hernádi Zsoltot a vörös körözési listára. 2019 végén Ivo Sanader korábbi horvát kormányfő hat évet, Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. első embere pedig két évet kapott Zágrábban, az ítéletet számos független orgánum is elfogultnak írta le. 2020. január 29-én szintén a Zágráb Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte a Hernádi letartoztatásáról hozott 2018-as döntését. 

2019 óta a Budapesti Corvinus Egyetemet fenntartó Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány kuratóriumi elnöke. A 2023-as Befolyás-barométer szerint Hernádi a 7. legbefolyásosabb közéleti szereplő Magyarországon.

Forrás: Wikipedia

A Fővárosi Főügyészség semmilyen bűntettre utaló nyomot nem talált abban az ügyben, amelyben a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal szerint több mint 20 milliárd forintos kár érte az államot, amikor az ÁPV Rt. térítésmentesen adott át 12 agrárcéget a Magyar Fejlesztési Banknak. Az állami MFB utóbb privatizálta őket az akkori sztároligachák közelébe (“piszkos tizenkettő”). A cégeket 2001-ben eredetileg a helyi menedzsment és az alkalmazottak vehették meg, ám idővel többségük az ország leggazdagabb emberei közé tartozók tulajdonába került.

A "tizenkettek" privatizációja elvileg tisztességes feltételek között valósult meg: két társaságot kellett létrehozni a cégen belül, az egyiket a dolgozók, a másikat a menedzsment (igazgatóság, vezérigazgatóság, szűkebb szakmai vezetés) részvételével. Ez utóbbi csoport szerezhetett többségi tulajdont, a többiek lényegében az esetleges osztalékra hajthattak. A folyamat 2002 elejére fejeződött be, számos külső közreműködő részvételével. Például Nyerges Zsolt szolnoki ügyvédével, aki több cég magánosításának jogi aktusaiban részt vállalt, és később három gazdaság tulajdonosává vált.

Az elvileg tiszta viszonyokat hamar átírták az üzlet törvényei. Különböző megoldásokkal olyan pénzügyi befektetők vették meg a privatizációra létrehozott menedzseri és dolgozói cégek részvényeit (az állami tulajdont közvetlenül privatizáló cégeknek ugyanis meg kell maradniuk), amelyek rövid úton teljhatalmat szereztek a gazdaságban. Csányi Sándor OTP-vezér saját vállalata, a Bonitás 2002 Kft. például már 2003 nyarán átutalta azt a vételárat, amelynek révén a dalmandi székhelyű Dalmandmen Kft. 90 százaléka az érdekeltségébe került. Így az akkor 92 millió forintos jegyzett tőkéjű Dalmandmen többségi tulajdonába jutott az a Dalmandinvest Rt., amely ekkorra már (vagyis lényegében egy éven belül) csaknem száz százalékban birtokolta az egykori állami gazdaságot, a 2002-es mérlegadatok szerint több mint négymilliárd forintos árbevételű Dalmand Rt.-t. Az OTP-elnök ezzel nagyot lépett a hazai élelmiszer-ipari viszonyok átrajzolása felé, mivel ezzel megszerezte a fontos tejpiaci vállalatot, a pécsi Új-MiZo Rt. Tejfeldolgozót is. Korábban ugyanis a dalmandi agrárcég és addigi tulajdonosa (vagyis a Dalmandinvest) együttesen százszázalékos tulajdont szerzett az Új-MiZóban. Az üzletrész-adásvétellel így a tejipari cégóriás is közvetlen Csányi-érdekeltséggé vált. 

2003-ban a Medgyessy-kabinet az ÁPV Rt. kezelésében levő állami agrártársaságok közül újabb tizenegy magánosításának feltételeiről döntött. A cégek között volt a később darabokra bontott, de következetesen az ágazat "zászlóshajójaként" emlegetett Bábolna Rt. 

2001 (Orbán-kormány - a "tizenkettek")

Dalmandi Mezőgazdasági Rt., Agroprodukt Pápa, Herceghalmi Kísérleti Gazdaság, Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Rt. (Cegléd), Hidasháti Mezőgazdasági Rt. (Murony), Lajta-hansági Mezőgazdasági Rt. (Mosonmagyaróvár), Mezőfalvi Termelő és Szolgáltató Rt. (Mezőfalva), Gödöllői Tangazdaság (Kartal), Sárvári Mezőgazdasági Rt., Szarvasi Agrár Rt., Szombathelyi Tangazdaság, Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Rt.

2003 (Medgyessy-kormány)

Enyingi Agrár Rt., Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt., Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt., Komáromi Mezőgazdasági Rt., Szerencsi Mezőgazdasági Rt., Bácsalmási Agráripari Rt., Abaúji Charolais Mezőgazdasági Rt., Bólyi Mezőgazdasági Rt., Hód-Mezőgazda Rt. (Hódmezővásárhely)

(forrás: Magyar Narancs)