K-Monitor Adatbázis

Három hónap alatt tucatnyi vállalat került a kormányhoz közel álló vállalkozók, köztük Mészáros Lőrinc, Szíjj László és Tiborcz István birtokába. Van, aki piaci konszolidációról beszél, van, aki a piac gátlástalan leuralásáról.

Elérkezett a rekultiváció ideje a gánti dolomitbányában. Az Orbán család bányájában még ezen is keresni fognak, miután megkapják az összes engedélyt ahhoz, hogy építési-bontási hulladékkal töltsék fel az üregeket. A kormány nemrég enyhített a szabályozáson, már nem kell vízügyi engedély, így a gánti bánya alatt futó karsztvíz sem lehet akadálya a sittel való feltöltésnek.

Céges változások után indulhat a munka, a hulladék az Orbán család gánti dolomitbányájának gödrébe kerül.

Az alábbiakban három dolgot bizonyítunk. Egyfelől, hogy a Tiborcz István „zsebeként” azonosított Hornung Áronhoz majd’ 55 milliárd forintnyi osztalékjövedelem folyt be az elmúlt években – nemcsak a topmilliárdos Jellinek Dániel, hanem Balázs Attila térkő- és kavicskirály környékéről is. Másrészt, hogy ezzel a forrással együtt már legalább 427 milliárd állami vagy baráti pénz mozdult meg Magyarországon a Tiborcz-kör üzleti előmenetele érdekében. Igazoljuk továbbá, hogy a miniszterelnök veje és csapata – a cikkünk előző részében bemutatott 36 luxusingatlan-projekt mellé – ágazatokon átívelő vállalatbirodalmat épített (benne pénzpiaci, szállítmányozási, vasbetongyártó, napelemparkos, hulladékgazdálkodási, informatikai, szépségipari érdekeltségekkel).

Az ország hatodik leggazdagabb emberének cégcsoportja növelte tagjai számát, miközben forgalma csökkent.

Környezetvédelmi célokra hivatkozva valójában egy újabb ágazat piaci újraosztása zajlik a hulladékgazdálkodásban. Az új rendszer egyelőre szinte átláthatatlan, a Mol leányvállalata, a Mohu elfogadhatatlan ajánlatokat tesz a szektor cégeinek, a családi vállalkozások nem fogják sokáig bírni, ha nekik kell hitelezniük a Mol-leányt.

Gond lehet az Európai Bizottságban az autópálya- és a hulladékkezeléses koncesszióval, amelyet kormányközeli üzletemberek és a Mol kapott meg 35 évre. De azt sem értik Brüsszelben, hogy a köztulajdonban lévő jegybank cége miért költött közbeszerzés nélkül milliárdokat bútorra.

Nem árulja el a Csák János vezette tárca, hogy miért esett a választásuk a piacon ismeretlen Avian Fund Kft.-re, amelynek havi 1,5 millió forintot fizetnek tanácsadásért. A cégtulajdonos Marencsák Kitty férjének vállalkozásai azonban még érdekesebbek. Králik Samu Péternek az USA-ban is volt, és Szlovákiában ma is van több céges érdekeltsége, ahogyan itthon is. Ezekben a cégekben olyan személyeket találunk, mint a KISZ KB egykori titkára, egy Orbánnal fotózkodó századvéges-fidelitasos, vagy éppen egy fideszes képviselő unokaöccse.

Orbán Viktor apjának bányaérdekeltségei fölözhetik le annak előnyeit, hogy Orbán Viktor régi barátjának érdekeltségei rendezkednek Bicske környékén. Persze jól járt a harcostárs, Mészáros Lőrinc is, aki eközben hozzájutott egy ipari parki területhez Felcsút közelében. Utóbbi mellesleg a környezetet is szennyezi.

Ez a cikk nem született volna meg, ha előző magántőkealapos írásunk óta nem uralt volna el szinte minden magyar stratégiai ágazatot az a gyakorlat, hogy efféle titkos pénzeszsákokból finanszírozzák a NER nagybevásárlásait. Tudjuk, látjuk tehát, hogy „hol a lé”, csak azt nem, honnan van és pontosan kié. Ami biztos: mostanra 78 bejegyzett magántőkealap lett, és ebből 55-öt Mészáros Lőrinc-, Tiborcz István-, Matolcsy György- vagy Rogán Antal-közeli cégek kezelnek.