K-Monitor Adatbázis

Az idősoros adatokból az látszik, hogy a kormány egyre többet és többet költ sikerkommunikációra és valamiellenes kampányokra, a Miniszterelnökség legkedveltebb kiadói, az állami hirdetések kedvezményezettjei pedig ma már egytől-egyig kormányközeli tulajdonban vannak, kivéve a Simcsika-helyettesítő plakátcéget, a francia JCDecaux-t.

Saját újságot, rádiót és néha helyi tévét is fenntart sok vidéki önkormányzat, hogy a lakosság értesüljön arról, mi történik a városban. Az erre költött tízmilliók mellett az önkormányzatok gyakran a megyei lapnak külön is jelentős összegeket fizetnek azért, hogy rendszeresen felületet biztosítsanak számukra. Ám a helyi hírek helyett inkább PR-cikkek jelennek meg ezeken az oldalakon. A Fejér Megyei Hírlapban egy alkalommal a székesfehérvári önkormányzat egyenesen egy Orbán Viktor-interjút tetetett be a saját maga fizette oldalra. Eközben több önkormányzatnál arról folyik a vita: rendben van-e, hogy a város milliókat fizet az állami hirdetésekkel egyébként is kitömött, kormányközeli oligarchák által felvásárolt újságoknak? Ám fontos szempont az is: ha fizet az önkormányzat, a megyei lap újságírói kevésbé lesznek kritikusak a városvezetéssel.

A 2017-es első és második nemzeti konzultációhoz több részletben rendelt a Miniszterelnöki Kabinetiroda hirdetéseket bő 12 milliárd forint értékben. Az összegből közel 4 milliárd forint Mészáros Lőrinc médiacégeihez került, de más NER-közeli vállalkozók is jól jártak a propagandakampányokkal. Kikértük és mutatjuk az egész éves részletes adatokat, melyekért Rogán hivatala összesen 114 ezer forint költségtérítést kért az Átlátszótól.

A kormányközeli médiafelvásárlások sorához van köze a bankjának, az MKB-nek. Jutott a hitelekből a hozzá és üzlettársaihoz köthető vállalkozásoknak is.

2010 óta nyolc nagy nemzetközi médiavállalat és befektetőcsoport adta el magyarországi érdekeltségeit többnyire kormányközeli oligarcháknak és üzletembereknek. A nem alaptalan – mondjuk úgy – ellenzéki, antikapitalista felhangú olvasat szerint az „erkölcstelen” tőke „aprópénzért” elárulta a magyarországi nyilvánosságot, odadobta azt a „fasizmusnak”. Egy másik – szerintem szintén érvényes – nézőpont szerint pedig számolgattak és akár jelentős veszteséget termelő, akár nagyon is jövedelmező helyzetekben is azt mondták: “ha a magyar választóknak ennyit ér a liberális demokrácia intézménye, hogy négyévente ilyen kormányt választanak maguknak, akkor miért érezzünk nagyobb felelősséget iránta, mint a magyarok maguk?” Csakhogy soha nem is érezték felelősnek érte magukat.

Korábban sem sajnálta a pénzt a kormány a menekült- és migránsellenes hangulatkeltésre, de a kvótanépszavazás közeledtével még magasabb fokozatba kapcsolták a propagandavonatot. Augusztusban nettó 1,7 milliárd ment el ilyen hirdetésekre, és szokás szerint kormányközeli cégek kaszáltak. A TV2, a KOD Media, a Mediaworks és a Habony-birodalom mellett augusztusban a Garancsi István érdekeltségébe tartozó ESMA is jól járt, nettó 172 millió forintot kapott a villanyoszlopokra kihelyezett hatezer reklámtábláért.

Látványos kormányközeli fölény alakult ki mostanra a vidéki lapok piacán, és a bevásárlás a médiapiaci találgatások szerint tovább folytatódik. A nyomtatott sajtó hanyatlásával kénytelen versenyezni a terjeszkedés: az elvesztett példányszámok után maradt lyukat az újabb szerzemények éppen csak betömik. A példányszámok csökkenése ellenére azért nem érdemes alábecsülni a vidéki lapok erejét, sőt. A saját terepükön jóval erősebbek a legerősebb országos lapnál is.

Feltűnően titkolóznak a Mediaworksöt felvásárló Opimus Group tulajdonosai. A cég negyedét birtokló offshore társaság nem is képviselteti magát a közgyűléseken, nehogy kiderüljön róla valami. Az információk mégis határozottan egy irányba mutatnak.

Közel tíz éven át folytatott kartellezésen kapta és 2,2 milliárdos bírsággal sújtotta a Gazdasági Versenyhivatal a vidéki napilap-piacot szinte teljesen lefedő négy médiavállalatot.

A megyei napilapok piacának felosztása miatt 2,2 milliárd forintos bírságot kapott 4 regionális lapkiadó vállalat. A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálata feltárta, hogy az érintett cégek közel tíz éven keresztül egyeztették a hirdetési áraikat.