K-Monitor Adatbázis

Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján. Mielőtt végképp a feledés homálya borítaná be e sajátosan magyar eredeti tőkefelhalmozás történetét, szögezzük le: jó okunk van azt gondolni, hogy a miniszterelnök vejének vagyona az Elios Zrt. közvilágítás-korszerűsítési projektjei kapcsán a bűnszervezeti elkövetés jegyeit is magán hordozó költségvetési csalás és egyéb bűncselekmények sorozata segítségével növekedett. Az pedig, hogy ezt a nyilvánvalónak látszó bűncselekményt nem derítették fel, és az elkövetők egyikét sem vonták felelősségre, kizárólag annak köszönhető, hogy a nyomozást végző Nemzeti Nyomozó Iroda szabotálta a nyomozást, az eljárást irányító és felügyelő Pest Megyei Főügyészség pedig asszisztált ehhez, ami nehezen minősíthető másnak, mint hivatali visszaélésnek és bűnpártolásnak. Az alábbi hosszú cikkben ezt a három állítást fogom igazolni.[2]

A szerb törvények szerinti közérdekű adatigényléssel fordulnak helyi politikusok a vajdasági Ada polgármesteri hivatalához, hogy megtudják, valójában spóroltak-e és pontosan mennyit a Tiborcz kapcsán elhíresült Elios LED-lámpáin, vannak ugyanis fenntartásaik. A fogyasztói panaszok Szerbiában hasonlóak, mint Magyarországon: sötétebb van, mint volt, különösen a járdákon. A beruházás pedig, ha ez egyáltalán lehetséges, még átláthatatlanabb: itt nem kukacoskodik az OLAF.

Titkolózik az Elios-szal kötött szerződésekkel kapcsolatban a kecskeméti önkormányzat, ezért megmutatjuk, hogy mit írt a projektről az OLAF, az Európai Unió csalás elleni hivatala a jelentésében.