Cukrot venni indultam a boltba, nyomozás lett belőle. A Sovereign olcsó, de a mögötte álló hálózatból eltűnő cégek, költségvetési csalás, hatalmas adótartozás, egy mindig időben lépő könyvelő, egy döbbenetesen fejlődő motorcsapat, vitorlások és egy titokzatos lakás tárul elénk. Akik ott voltak, nem tudnak semmiről, akik benne vannak, azok szerint minden rendben van. És vannak, akik tulajdonképpen benne sem voltak semmiben.
Feltérképeztük a hozzánk beérkező a szlovák cukor útját, és már az első lépéseknél tátva maradt a szánk, olyan elképesztően áfacsalásgyanús cégháló jött szembe. De az eleve bukásra szánt cégek, készpénzben eltűnő százmilliók, a semmiről nem tudó vevők és az Antióchiai Szentszék forgatagából pontosan kirajzolódott a magyar áfacsalási iparág részletes üzleti gyakorlata. Ismerkedjen meg Sonkával, a szerencsétlen strómannal, Papával, a korábban olajban utazó dúsgazdag vállalkozóval, üzlettársával, a szállítmányozó Macsekkal vagy épp Pitykével, a diplomatapapírokkal seftelő körözött bűnözővel.
A szlovák adóhatóság információi alapján bukott le egy cukor- és étolaj-kereskedelemmel foglalkozó magyar cég idehaza. Bár a reális árnál 20-30 forinttal olcsóbb cukor ezúttal is áruházláncok polcain landolt, velük szemben tehetetlen az adóhivatal.
Áfacsalás útján kerül a boltokba a cukor nyolcvan-kilencven százaléka, beleértve a Kaposváron gyártott termékek jelentős részét is – állítja a Magyar Cukor (MC) Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese.
