Hiába lépett ki Magyarország az amerikai szankciók hatására a Nemzetközi Beruházási Bankból, az orosz banknak és alkalmazottainak gyakorlatilag korlátlan előjogokat és mentességeket biztosító törvény még mindig hatályban van. Hogy meddig, nem tudni, mivel a kormány és bank is hallgat, így nem tudni azt sem, mi lesz a Duna parti székházzal vagy éppen a sok tízmilliárd forintnyi magyar tőkével.
Még néhány hónappal ezelőtt is a Fashion Street egyik saroképületében, egy elegáns Bécsi utcai ház egyik lakásában volt Andrej Nariskin, az orosz külső hírszerzést (SZVR) vezető Szergej Nariskin fiának bejelentett lakcíme.
A titkosszolgálat nem talált rizikót abban, hogy a Budapesten élő milliárdos, Josh Cartu tiszteletbeli konzul akart lenni. Az állítólag Habony Árpáddal is jó kapcsolatokat ápoló Cartu tiszteletbeli konzuli kinevezését a Miniszterelnökség berkein belül is támogatták, végül mégis füstbe ment a terve. Időközben a milliárdos feje fölött összecsaptak a hullámok: tavasszal Kanadában, nemrég pedig az Egyesült Államokban indult eljárás ő és fivérei, valamint az ügyfeleiket megkárosító cégei ellen a netes csalók körében népszerű bináris kereskedés miatt.
A legtöbben kínaiak és oroszok, de tucatjával jöttek a Karib-szigetekről is.
Bevándorlás, offshore cégek és korrupció: ezek ellen küzdött a Fidesz, a letelepedési kötvényprogramban ez mind benne van.
Évtizedekkel későbbi mércével mérve is meredek, milyen pusztító hatása lehet annak, ha egy ország titkosszolgálata egész hálózatot épít a lopásra, az állam vezetői pedig tétlenül nézik. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója, Borvendég Zsuzsanna a most megjelent könyvében feltárta, hogy a szocialista vállalatok vezetői milyen módszerekkel mentették külföldi számlákra az államtól lenyúlt pénzeket.
Másfél évtizede folytat háborút Pilisborosjenő sváb kisebbségével egy távol-keletig nyúló érdekkör, felhasználva a település polgármesterét Küller Jánost is, aki minden módszert és eszközt bevet, hogy gátolja, lassítsa a kárpótlási telkek beépítését. A panaszosok szerint azok a kárpótoltak, akiktől a kommunizmus idején egyszer már elvették mindenüket, egy jól kitalált ingatlanspekuláció, és az ahhoz asszisztáló polgármester által vezetett önkormányzat jóvoltából újra kisemmizetté váltak. Azt állítják, hogy a háttérben milliárdos szocialista brókerek érdekei húzódnak, akiket kiszolgál a helyi vezetés. Jól jelzi ezt, hogy az egyik ingatlanmachinátor, Sáhó Tibor tanácsadóként tárgyal, intézkedik az önkormányzat nevében. Mindeközben a falu megrekedt a múlt században, megfelelő infrastruktúra, úthálózat nélkül.
Komoly kapcsolatai voltak a néhai Welsz Tamásnak, amelyekkel élt is. Élettársa bár leleplezést ígért, végül nem írta meg az MSZP volt elnökhelyettese, Simon Gábor „valódi” történetét, sőt a Welszről szóló könyv is eltűnt a világhálóról. Az asszony – és Welsz – lekerültek az Interpol körözési listájáról.
