K-Monitor Adatbázis

Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján. Mielőtt végképp a feledés homálya borítaná be e sajátosan magyar eredeti tőkefelhalmozás történetét, szögezzük le: jó okunk van azt gondolni, hogy a miniszterelnök vejének vagyona az Elios Zrt. közvilágítás-korszerűsítési projektjei kapcsán a bűnszervezeti elkövetés jegyeit is magán hordozó költségvetési csalás és egyéb bűncselekmények sorozata segítségével növekedett. Az pedig, hogy ezt a nyilvánvalónak látszó bűncselekményt nem derítették fel, és az elkövetők egyikét sem vonták felelősségre, kizárólag annak köszönhető, hogy a nyomozást végző Nemzeti Nyomozó Iroda szabotálta a nyomozást, az eljárást irányító és felügyelő Pest Megyei Főügyészség pedig asszisztált ehhez, ami nehezen minősíthető másnak, mint hivatali visszaélésnek és bűnpártolásnak. Az alábbi hosszú cikkben ezt a három állítást fogom igazolni.[2]

1,4 milliárdos lízinggel oldja meg a város a LED-ek beszerelését, ám a helyi Fidesz-frakció szerint ez nem adósság. A lakosok közben arra panaszkodnak, hogy a korábban világos útszakaszok a lámpacserét követően félhomályba vagy sötétségbe borultak.

Elkezdődött az Európai Bizottság és a magyar kormány között az a tárgyalás, amelynek végén kiderül, mennyi pénzt veszít az ország a kormányfő vejének volt érdekeltsége miatt.

Öt év börtön – ennyit kockáztat, aki összebeszéléssel megbundáz egy közbeszerzést. Ha bűnszervezetben teszi, akkor még ennél is többet. Mi kevés híján száz olyan közbeszerzés adatait néztük át, ami az Elios Zrt. győzelmével végződött, és jónéhány olyan céget találtunk ezekben, amelyek konzorciumi partnerként, versenytársként és alvállalkozóként is megjelentek az Elios által megnyert tendereken. Az Eliossal együtt menetelő vállalkozások között az ágazat nagy múltú szereplői éppúgy felbukkannak, mint NER-barát kurzuslovagok. Nem állítjuk, hogy az összes érintett cég részt vett a közbeszerzések körüli visszaélésekben: azt elvileg a nyomozó hatóságok feladata lenne kideríteni, hogy ki vett részt tudatosan a közpénzszivattyúban.

Az Átlátszó adatigénylésére Gyál és Siklós is kiadta az OLAF-tól tavaly októberben kapott levelet, Alsópáhok és Hatvan viszont nem – ez utóbbiak megkérdezik az Európai Csalás Elleni Hivataltól, hogy kiadhatják-e a dokumentumot. Az uniós támogatások szabályos felhasználása felett őrködő ügynökség Gyálon és Siklóson a más településekről már ismerős szabálytalanságokról tájékoztatta az önkormányzatokat az Elios Zrt. által elvégzett közvilágítás-korszerűsítési projektjek vizsgálata után.

A TUNGSRAM-SCHRÉDER ZRT. TÁJÉKOZTATÁSA A SAJTÓBAN MEGJELENT VALÓTLAN ÁLLÍTÁSOKKAL KAPCSOLATBAN

Ötödikként Mezőhegyes is megküldte a levelet, amit az Európai Unió csalás elleni hivatalától kapott tavaly októberben. Az OLAF több ugyanolyan visszásságra bukkant a város közvilágítás-korszerűsítésének vizsgálata közben, amilyeneket Kalocsán is talált. A mezőhegyesi munkát is az Elios végezte, aminek a szerződéskötéskor tulajdonosa volt Tiborcz István, a miniszterelnök veje.

Titkolózik az Elios-szal kötött szerződésekkel kapcsolatban a kecskeméti önkormányzat, ezért megmutatjuk, hogy mit írt a projektről az OLAF, az Európai Unió csalás elleni hivatala a jelentésében.

Közadatigénylésünkre Kalocsa is elküldte az Európai Unió csalás elleni hivatalától tavaly októberben kapott iratot, amelyben a brüsszeli ellenőrök összegezték, hogy milyen visszásságokat találtak a város közvilágításának korszerűsítésénél. Az OLAF-levélben szerepel a miniszterelnök veje, Tiborcz István is, aki tulajdonos volt az Eliosban, amikor a cég elnyerte a kalocsai munkát.

Az alföldi város tavaly októberben kapott levelet az Európai Uniós csalás elleni hivatalától, amely tételesen leírta, hogy milyen furcsaságokat talált a település közvilágításának korszerűsítésével kapcsolatban. A brüsszeli dokumentumban szerepel Lázár János és a miniszterelnök veje, Tiborcz István is.