K-Monitor Adatbázis

Rétvári Bence Máté (Budapest, 1979. december 10. -) jogász végzettségű politikus (Fidesz-KDNP). 2006 és 2010 között a Fővárosi Önkormányzat képviselője, 2008 óta országgyűlési képviselő, 2018 óta pedig Pest megye 4. számú választókerületében (Vác) van egyéni képviselői mandátuma. 2010 és 2014 között a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) parlamenti államtitkára, majd 2014 és 2022 között az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese. 2022-től a Belügyminisztérium (BM) parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese. Államtitkársága alatt tagja volt a Makovecz Campus Alapítvány kuratóriumának.

Rétvári Bence köré alapítványok hálózata szerveződik, amely intézmények Rétvári államtitkársága alatt együtt összesen több milliárd forint állami támogatást kaptak az EMMI-től. Nyilvános megjelenéseit például rendszeresen a Dunakanyari Védegylet Alapítvány (DVA) biztosítja, melynek kurátora a KDNP parlamenti frakciójának titkára, Bajor Gergő. Az alapítvány a 2018-as választás kampányidőszaka alatt 8 millió forint állami támogatást kapott olyan rendezvényekre, amelyek köztudottan Rétvári kampányát szolgálták. A Zebegényben található Millenniumi Dohány Pavilon felújítását, amellyel a DVA által alapított Milleniumi Pavilon Alapítványt bízták meg, és amelynek tulajdonosa a Családháló Alapítvány, az ingatlan megvásárlását 137 millió forint állami támogatásból finanszírozta. Az alapítvány 3,52 milliárd forintból valósíthatja meg az épület helyreállítását.

Rétvári Bence kampányát olyan médiavállalkozások is támogatják, mint a Dunakanyar Média Alapítvány és az Aktív Dunakanyar Alapítvány, amelyek a gödi Samsung gyár iparűzési adójából finanszíroznak kormánypárti hírportálokat és fesztiválokat. A Hellodunakanyar Kft. – melynek tulajdonos-ügyvezetője Zámbó Emese, aki korábban az EMMI kommunikációs vezetője volt – számos rendezvényt szervezett Rétvári Bencének, valamint a VacOnline.hu kiadásán keresztül népszerűsíti a térség Fideszes politikusait.

Vízkelety Mariann (1956-2024) magyar jogász, korábban az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára. E minőségében felelős volt a jogi hivatásrendekkel való együttműködésért, a Völner-Schadl-ügyben is felmerült a neve. Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke.

Pályáját bírósági fogalmazóként 1980-ban kezdte a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol később bírósági titkárként dolgozott és bíróként is ítélkezett. 1986-tól 1988-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál a Nőpolitikai Tanács és a Családvédelmi Tanács titkára volt. 1989-től 1992-ig ügyvédként tevékenykedett a Budapesti 54. számú Jogtanácsosi Munkaközösségben, illetve jogutódjában, a Budapesti 54. számú Ügyvédi Irodában.

1992-től 1994-ig a Miniszterelnöki Hivatalban a Miniszterelnöki Kabinetben látott el közszolgálati feladatot, majd 1994 és 1998 között ismét ügyvédi praxist folytatott a Budapesti 54. számú Ügyvédi irodában. 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal, Gazdasági- és társadalompolitikai titkárság vezetője volt, ezt követően 2002 és 2004 között a Miniszterelnöki Hivatal titkárságvezetői tisztségét töltötte be. 2004 és 2010 között az Országgyűlés Hivatala szakmai főtanácsadója volt. 2010 és 2012 között a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkárának nevezték ki, ezután 2012. nyarától 2015. tavaszáig a Központi Statisztikai Hivatal jogi és gazdálkodási elnökhelyettese volt. 2015. április 1-jétől töltötte be az Igazságügyi Minisztérium, igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkári tisztségét 2020. április 30-ig. 

2024 januárjában hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt.

Vízkelety Mariann (1956-2024) magyar jogász, korábban az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára. E minőségében felelős volt a jogi hivatásrendekkel való együttműködésért, a Völner-Schadl-ügyben is felmerült a neve. Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke.

Pályáját bírósági fogalmazóként 1980-ban kezdte a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol később bírósági titkárként dolgozott és bíróként is ítélkezett. 1986-tól 1988-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál a Nőpolitikai Tanács és a Családvédelmi Tanács titkára volt. 1989-től 1992-ig ügyvédként tevékenykedett a Budapesti 54. számú Jogtanácsosi Munkaközösségben, illetve jogutódjában, a Budapesti 54. számú Ügyvédi Irodában.

1992-től 1994-ig a Miniszterelnöki Hivatalban a Miniszterelnöki Kabinetben látott el közszolgálati feladatot, majd 1994 és 1998 között ismét ügyvédi praxist folytatott a Budapesti 54. számú Ügyvédi irodában. 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal, Gazdasági- és társadalompolitikai titkárság vezetője volt, ezt követően 2002 és 2004 között a Miniszterelnöki Hivatal titkárságvezetői tisztségét töltötte be. 2004 és 2010 között az Országgyűlés Hivatala szakmai főtanácsadója volt. 2010 és 2012 között a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkárának nevezték ki, ezután 2012. nyarától 2015. tavaszáig a Központi Statisztikai Hivatal jogi és gazdálkodási elnökhelyettese volt. 2015. április 1-jétől töltötte be az Igazságügyi Minisztérium, igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkári tisztségét 2020. április 30-ig. 

2024 januárjában hosszan tartó súlyos betegség után vasárnap elhunyt.