K-Monitor Adatbázis

A pécsi városvezetés 2016 júniusában kezdett ügyeskedni a Zsolnay-gyár többségi tulajdonosa, a korábban még megmentőként üdvözölt szír-svájci befektető ellehetetlenítése érdekében, ám a tervük mára csődöt mondott. Hiába hozták létre az önkormányzati Ledina Kft.-t 120 ex-zsolnays dolgozóval, és az MFB hiába adta el a Zsolnay banki tartozását a Fidesz-közeli WHB-nak: felszámolással sem tudták megszerezni a gyárat, mert Bachar Najari kifizette a közel 400 milliós követelést. Így a ledinások munka nélkül maradtak, ráadásul Najarié lesz több önkormányzati ingatlan jelzálogjoga is. A város vesztésre áll a saját maga által indított háborúban, Najariék pedig furcsa ajánlatokat kapnak kormányközeli üzletemberektől.

Hónapok óta dúl a bírósági tárgyalásokon és sajtótájékoztatókon vívott harc a Zsolnay-gyár többségi tulajdonosa és Pécs városa között. Aki magáénak tudja a porcelángyárat, arra milliárdos műemlék-felújítási beruházások várhatnak, a kérdés csak az, sikerül-e az önkormányzatnak kiebrudalni a mostani tulajdonost a felszámolás alatt lévő cégből, hogy bejátszhassa a Zsolnayba a kiszemelt újabb befektetőt, vagy Bachar Najarit megmenti a magyar jogállam.

„Mintha egy filmet néznék. Gengszterfilmet. Csak bámulok.” Így beszél a Zsolnay Porcelánmanufaktúra egyik volt dolgozója, amikor arról kérdezem, hogyan élte meg az elmúlt fél évet a gyárban. Pécsen még sokan érzik ugyanígy. Egy felettébb szövevényes történet szálait próbáljuk meg fölfejteni.