K-Monitor Adatbázis

Január eleje óta érdekes hullámzást figyelhettünk meg az uniós források allokációja ügyében: érzékelhető volt, hogy a források 2017 végére ígért kipályáztatása lényegében megtörtént, az apparátus visszavett a tempóból. A folyamat oda jutott, hogy március első héten egyetlen forint sorsáról sem született döntés.

Néhány hónap leforgása alatt száznál is több magáncégbe szállt be az 56 milliárd forinttal kistafírozott állami tőkealap-kezelő, anélkül hogy az alapkezelési szabályzatot nyilvánosságra hozták volna.

A beruházók és az államtól bérelt földek kormányzati kegyeltjei fontosabbak a lakossági igényeknél. A napenergia-termelés hirtelen dömpingszerűre váltó támogatási politikájából legalábbis ez következik. Cserébe viszont sok baj forrása lesz.

A kormánypárti listán a legvállalhatatlanabb politikusnak is jut hely.

Hadházy szerint a Klebelsberg Központ pofátlan hárítása arra enged következtetni, hogy az uniós százmilliók elszálltak a szélben, és olyan „fejlesztésekre” költött az intézményfenntartó egy rakás közpénzt, amelyeket évekkel a kötelező beüzemelés határidejének lejárta után is képtelenek használni.

Hegedűs Zsuzsa tarka életművéről már több alkalommal is írtunk, de továbbra sem győzünk betelni vele, és szenvedélyesen kutatjuk tovább, hogy vajon mi okból áldoz az adófizetők pénzéből most már havi bruttó 1,29 millió forintot a kormány arra, hogy a szociológust foglalkoztassa.

"Valódi" nyomozást szorgalmaz az EP költségvetési ellenőrző bizottságának elnöke.

Ez az ügy talán soha nem derül ki, ha ez év január 13-án nem rendeznek Tótkomlóson szlovák nemzeti színházi estet, amely előtt több nő aláírásokat gyűjtött egy olyan ívre, amelynek tetejére az Európai Unió által teljes egészében finanszírozott projekt nevét írták.

Hétfőn és kedden is téma volt az Országgyűlésben az Elios és Tiborcz István ügye. Egészen konkrét kérdéseket kaptak a kormánypárti politikusok, de az érdemi válaszok elmaradtak.