K-Monitor Adatbázis

Nagy reményekkel futottak neki egy környezeti, energetikai, hulladékhasznosítási projekt megvalósításának az ArchEnerg klaszter keretében évekkel ezelőtt. A terveket az állam is támogatta uniós forrásból, azonban később szabálytalanságok miatt elálltak a szerződéstől. A már kifizetett összeg visszautalásáról letett a Pénzügyminisztérium, és az OLAF sem vizsgálja az esetet. Az ügy főszereplője, az Alletix Kft. ellen ugyanakkor áfacsalás miatt indult eljárás, amelyben azóta ítélet is született.

Közadatigénylésben kértük ki az MNB-Ingatlan Kft.-től, hogy milyen alkotásokat vásárolt 2020 januárja óta. A cég által kiadott lista szerint jóval több képről és pénzről van szó, mint amennyiről tájékoztatás jelent meg eddig a közbeszerzési értesítőben. A kft. adatközlése szerint összesen 730 műalkotást vettek eddig közel 5 milliárd forintért. Azt azonban nem árulták el kérdésünkre, hogy hol tárolják a műalkotásokat, csupán annyit közölt az ügyvezető, hogy vigyáznak rájuk.

Hosszas pereskedés után megkaptuk a Miniszterelnökségtől a Várgondnokság Kft.-ről és a Budavári Ingatlankezelő Kft.-ről 2017-ben készített átvilágítási jelentést. A vizsgálatot készítő PricewaterhouseCoopers (PwC) súlyos hiányosságokat talált az állami cégnél: a PwC megállapította például, hogy az ingatlanportfolió-nyilvántartás és a támogatások elszámolása hiányos, a Budavári Kft. megsértette a közbeszerzési szabályokat és a cég több uniós projektjével is komoly gondok vannak.

Mindkét oltóanyag beszerzését Szijjártó Péter külügyminiszter jelentette be, ezért joggal gondolhattuk, hogy az ő tárcájánál vannak az iratok. A külügy azonban azt válaszolta az adatigénylésünkre, hogy nem adatgazda a kérdésben, és ugyanezt írta vissza adatkérésünkre a Miniszterelnökség is. Nem adjuk fel, több állami szervtől is kikértük a Szputnyik V és a Sinopharm vakcinák vásárlásáról szóló szerződéseket, hogy megtudjuk a beszerzések részleteit.

Csak a gaz nő azon a területen, ahol papíron egy kalandparknak kellene állnia. A 330 millió forintos uniós támogatást még hét éve ítélték meg egy pásztói civil szervezetnek, azonban a projektből alig valósult meg valami. Az önkormányzat széttárja karjait, az illetékes minisztérium mellébeszél, az egyesület pedig 2016 óta nem adott le beszámolót. Közben a NAV minden építményt lefoglalt az önkormányzati telken.

Perrel fenyegetőzött, és bírósági keresetet indított az Átlátszó ellen a visontai Viresol Kft., amikor tavaly novemberben megírtuk: ipari mennyiségű szerves anyag csak a szomszédos telephelyen felhúzott keményítőgyárból kerülhetett a Mátrai Erőmű technológiai víztározójába, ahol aztán tömeges rosszullétet okozó gázszivárgásokat okozott. Pedig a történteket kivizsgáló katasztrófavédelmi hatóság eltitkolt határozatában is néven nevezik a felelőst, sőt, megtiltják számára az Őzse-völgyi víztározó további használatát, és műszaki átalakításra kötelezik a további környezetkárosítás elkerülése érdekében. Még idén januárban is dőlt a cefre a Viresoltól a víztározóba. Mutatjuk a bizonyítékot. A www.atlatszo.hu „Itt a bizonyíték: Mészáros Lőrinc keményítőgyára szennyezte a Mátrai Erőmű víztározóját” című 2020. május 06. napján megjelent cikkükben valótlanul állítottuk, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság eltitkolta a határozatát. A valóság az, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság a hatályos jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor az ügyben meghozott határozatát kizárólag az ügyféli jogosultsággal rendelkezőknek küldte el, mivel a határozat ellen fellebbezés érkezett, így az csak a véglegessé válását követően ismerhető meg harmadik fél által.

Idén is kikértük a magyar sajtótermékek ellen indított helyreigazítási perek adatait a Fővárosi Törvényszéktől, ám egy állampolgártársunk beelőzött bennünket és a Fővárosi Törvényszék előbb az ő közérdekű adatigánylésére küldött választ.

Legalábbis a legújabb hivatalos magyarázat szerint, bár ez már a sokadik verzió a témában az elmúlt másfél év alatt. Adatigénylésünket a Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda is lepasszolta azzal az indoklással, hogy nem ők az adatkezelők, ezért a NAIH-hoz fordultunk. A Hatóságnak a Kabinetiroda azt mondta, hogy a Külügyminisztériumot kell megkérdezni az ügyben.

2017-ben egy magyar állami vállalat megvásárolt egy romániai céget, és azon keresztül egy szállodát, ám a vételárat nem hozták nyilvánosságra. Tavaly közadatigénylésben kértük ki az adásvételi szerződést, de a Manevi Zrt. üzleti titokra hivatkozva megtagadta a kiadását. Emiatt panaszt tettünk a NAIH-nál, de a hatóság elfogadta a Manevi érvelését, miszerint a szálloda nem állami, hanem társasági vagyon. Pert indítunk a szerződésért.

Az elmúlt években a kormányzati kommunikáció fontos jelmondatává vált, hogy “Mi megvédjük határainkat“. Arról azonban ritkán esik szó, hogy a cél eléréséhez mennyi pénzt és emberi erőforrást veszünk igénybe. Nem is csoda, hiszen a határvédelmi feladatok ellátásában résztvevő rendőrök létszámára vonatkozó adatokat a “Biztonságos Határ Művelet Terv” tartalmazza, amelyet 10 évre titkosított a rendőrség.