K-Monitor Adatbázis

A téma előéletéhez képest meglepően kis visszhangot kapott, hogy a Magyar Nemzeti Bank pénteken bejelentette, bezárja a külföldi kapcsolattartó irodáit.

A rendszer átláthatatlan, ezért összeszedtünk mindent, amit számokban tudni lehet. Az eredmény nem szívderítő. Például Budapesten valamiért négyszer drágábban üzemeltetnek egy parkolóhelyet, mint Bécsben.

Körülbelül 23 milliárd forinttal lett drágább átadása óta a 4-es metró, ebből csaknem 12,5 milliárdot kártérítésekre kellett kifizetni. Közben a Fidesz által minden idők legnagyobb korrupciós botrányaként emlegetett ügyön a kormány közelében is jól járnak. Az alagútfúró konzorciumot a nyilvánosság kizárása mellett zajló eljárások egy részében nem más képviseli, mint Trócsányi László igazságügyi miniszter ügyvédi irodája. A 24.hu értesülései szerint a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda vezényletével az alagútépítő társaság tavaly év végén újabb kártérítési pert indított a BKV ellen. A tét 35 millió euró, azaz további 11 milliárd forint, ekkora összeg esetében pedig vélhetően az ügyvédi sikerdíj sem lehet csekély.

Tavaly november végén az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. 70 millió forint értékű szponzorálási szerződést kötött a CÖF mögött álló alapítvánnyal. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy március eleje óta a CÖF rendezvényeire szóló meghívókon szerepel az állami cég logója. Közadatigénylésben kértük ki a megállapodást, hogy megtudjuk, pontosan mire és miért kapták a pénzt a kormány kedvenc civiljei.

A Transparency International Magyarország (TI) 2017-ben pert nyert az Emberi Erőforrások Minisztériuma ellen, amelynek a jogerős ítélet értelmében ki kellett adnia az arra vonatkozó adatokat, hogy mely cégek melyik sportegyesületnek mennyi TAO-pénzt juttattak 2011 és 2016 között. A TI-nak az EMMI hosszas időhúzás után több ezer oldalnyi kereshetetlen formátumú dokumentumot adott ki, amelyekből az Átlátszó kereshető adatbázist készített, így végre nyilvánossá és bárki által hozzáférhető vált több évadnyi TAO-adat.

Úgy nyerte meg az adatigénylési perét a hvg.hu szerkesztősége, hogy a Paks II. atomerőmű kulcsrakész építéséről szóló magyar-orosz fővállalkozói szerződés megannyi lényeges – talán épp a legfontosabb – pontját kitakarhatja a közérdekű adatot birtokló Süli János tárca nélküli miniszter. A Fővárosi Törvényszék minap meghozott, 28 oldalas első fokú, nem jogerős ítélete nehezen követhető logikával mazsolázott a dokumentumban.

Az Alkotmánybíróságnál évekig hevernek a beadványok úgy, hogy rájuk se néznek. Ahol maga az Alaptörvény szab határidőt, azt nem tartják be. Magyarázatot adni, kérdésekre válaszolni nem hajlandó az Ab.

A sportállamtitkárságon pihen 11 milliárd forint értékű tao-szerződés: amíg a papírok ott vannak, Mészáros Lőrincéknek nem kell kiadniuk a számlákat, a fűtött focipályák és a Makovecz-stílusú kazánház építésére kötött szerződéseket a DK-nak.

Hiába kérdezték a belügyminisztert, nem felelt - államtitkára pedig háromszor hárította a kérdést. Visszapattant Pintérről a fiktív lakcímmel szavazó ukránokról szóló felvetés is.