Az iratbetekintés nem olcsó mulatság a NER-ben.
Még 2013-ban kezdődött a dolog, és persze ezt is az álnok Brüsszel finanszírozta, konkrétan a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) révén. A projekt nagyjából akkor indult, mikor Széles Gábor bejelentette, “kirepült a madárka”, azaz működik az energiacella. Hasonló sikernek ígérkezett az „állandó mágnesek közt ébredő erőket” hasznosító energiatermelő eszköz, érthető, hogy a megépítéséhez félmilliárd forintos támogatással adták meg a kezdőlökést – a kiírás szerint piacorientált kutatás-fejlesztésre lehetett pályázni. Bár a pályázat simán átment a magyar irányítóhatóságon, valami időközben mégis félremehetett: a prototípus a támogatott szerint elkészült ugyan, de egyelőre nem látta senki, és semmilyen nyilvános adat nincs róla; a minisztérium viszont kétségbeesetten titkolózik, végül a projekt is eltűnt a kormány pályázati portáljáról.
Milliók mentek el közbeszerzés nélkül, világítás és esővíz-elvezetés nélküli, bádogtetős, az átadásuk után máris rozsdásodó buszvárókra. Festékkel próbálják elfedni az utazóközönség szeme elől a korrodálódó vasakat. A polgármester nem nyilatkozik, a városgondnok pedig önellentmondásba keveredik.
HIRDETÉS