K-Monitor Adatbázis

Az Action for Democracy nevű szervezet hazai vezetője Facebook-posztban reagált a vádakra.

Márki-Zay Péter először elszólta magát, majd mozgalma költségvetését nyilvánosságra hozva próbált menekülni a külföldi kampányfinanszírozás gyanúja alól. Az ügyben a rendőrség nyomoz.

A nemzetbiztonsági bizottság mai ülésén elrendelte a baloldali pártok több milliárdos amerikai kampányfinanszírozásával kapcsolatos titkosszolgálati vizsgálatot – értesült a Magyar Nemzet.

Határozottan visszautasított az Action for Democracy nevű amerikai szervezet minden olyan vádat, amely szerint ők beavatkoztak volna a magyar választásokba. A kérdés azért merült fel, mert Márki-Zay Péter a Magyar Hang podcastjában beszélt nemrég arról, hogy ettől a külföldi szervezettől még júniusban is több százmillió forintot kaptak. Azóta azzal érvel, hogy mivel ők nem párt, nem is folytattak hivatalos választási kampányt.

Már nyilvános a Márki-Zay Péter vezette Mindenki Magyarországa Mozgalom kampányelszámolása, bár a csaknem kétezer oldalas dokumentumból nem sok derül ki. A korábbi ellenzéki miniszterelnök-jelölt és szervezete költéseit már csak azért is nagy várakozás övezte, hiszen a politikus nemrég lapunknak elárulta: még júniusban is több százmillió forintot kaptak az Egyesült Államokból. Habár korábban azt állította, hogy ebből is költöttek a kampányra, az adományozó szervezet szerint nem arra adták a pénzt. Azóta egyébként már Márki-Zay Péter is mást mond. Azt azonban hiába igyekezett megtudni tőle az ATV is, hogy pontosan mekkora összegről van szó, a szavaiból nem derült ki.

2016-ra több mint 600 millió forintot kap a magyar államtól a rejtélyes Magyar Foundation of North Amercia nevű szervezet, ami közvetlenül támogathatja az amerikai politikusok kampányát, akár az elnökjelöltekét is. A szervezetben felbukkan Orbán amerikai tanácsadójának, Arthur J. Finkelsteinnek az embere is.

Csak öt dollárt adj, több nem kell! – kérlelt engem is számtalan e-mail, amelyeket az elmúlt években kaptam „Barack Obamától” a kampányában.

A többségében negatív, a jelöltek lejáratására készített kampányfilmek áradata rávilágított egy sokat bírált új választási szabályozásra, amely száz éves gyakorlatot felrúgva szabad kezet adott a vállalatoknak, hogy a számukra kedves politikusokat korlátlan mennyiségű pénzzel támogassák.

Vajon miben hasonlíthat egymásra Fernando Alonso és egy kongresszusi képviselő? Abban, hogy mindkettőjük ruházatán céglogók virítanak, igaz, a politikusokén ezeket csak képzeletben helyezhetjük el.