K-Monitor Adatbázis

Az Andy Vajnához köthető médiaérdekeltségek kivételével mostanra lényegében az összes olyan kormányközeli médium a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványhoz (KESMA) került, amelyek ingyenes átadását korábban bejelentették eddigi tulajdonosai. Bár az alapítvány tulajdonjogát egyes esetekben még nem jegyezték be hivatalosan, ez valószínűleg már csak napok kérdése. Az adományozási szerződéseket ugyanis aláírták az érintettek, és a cégbírósághoz is benyújtották a szükséges iratokat.

Hívhatjuk ahogy akarjuk, a lényegen nem változat: Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Schmidt Mária, Száraz István, Andy Vajna és még pár jobboldali médiatulajdonos beállt szépen a sorba, önként és dalolva ajánlva fel javarészt állami hirdetésekből fenntartott portékájukat.

A kormányközeli tulajdonosok kezei alatt termőre fordultak a korábban gyakran szenvedő médiavállalkozások. Röviden így lehet összefoglalni a hazai médiapiac 2017-es évét. Tavaly számos, korábban az életben maradásért küzdő, de legalábbis erősen veszteséges médium termelt komoly profitot, néhányból pedig már pénzt is ki tudtak venni a tulajdonosok. Nem is keveset: Habony Árpád és Mészáros Lőrinc is százmilliókkal gazdagodott a sajtótermékeinek köszönhetően.

Adómilliárdokat töm az állam olyan magánkézben lévő médiumok zsebébe, melyek minden erejükkel megpróbálják alátámasztani a kormánypárt üzeneteit.

Sajtónak ugyan nem lehet nevezni, legfeljebb egy egyre idiótább üzeneteket sulykoló politikai arzenál részének, de pénzt, azt lehet csinálni a Fidesz-média különböző felületeinek működtetésével. Ez derül ki a napokban nyilvánosságra hozott éves beszámolókból. Összesen 48 milliárd forint nettó árbevétele volt 2016-ban a Fidesz-média derékhadát alkotó tíz cégnek.

Mióta plurális média működik Magyarországon, minden kormány elemi kötelességének érezte, hogy maga alá gyűrje, felvásárolja, vagy ha ez nem ment, minden rendelkezésre álló eszközével nyomassza a politikai sajtó egy részét, és a benne dolgozó újságírókat. A miniszterelnök hirtelen szócsövek és támogatók nélkül találta magát, úgyhogy gyorsan magas sebességbe kapcsolta a médiagépezetet.

Lassan befejeződik a nem-kormánypárti média felvásárlása, miközben másfél év alatt szinte a semmiből felépült az új, Simicska-cégek nélküli orbánista médiaportfólió. Az 1 milliósra mért elérésű Origo mellett a TV2, az új bulvár-portfólió, az ugyancsak egymillió olvasót elérő vidéki laphálózat és a szépen hálózatosodó rádióadók sosem látott, politikailag homogén tulajdonosi struktúrájú médiabirodalommá állnak össze. Az akvizíciók és a működtetés költségeit részben a magyar költségvetésből átcsatornázott pénzek, részben a tulajdonos stróman-oligarcháknak juttatott uniós finanszírozású projektek haszna fedezi.

Összeszedtünk néhány olyan kormányzati intézkedést, amelyek következtében Magyarországon ma egyre kevesebb a független médiaműhely, és ami miatt ma jóval nehezebb az újságírók munkavégzése, mint egy nyugati demokráciában, vagy mint a rendszerváltás óta bármikor.

Az elmúlt néhány évben látványossá vált a jobboldali építkezés a médiapiacon, ami jócskán át is rendezte a korábban beállt egyensúlyi állapotot. Újságokat, tévéket, rádiókat vásároltak fel és adtak el, teljesen új lapokat alapítottak kormányközeli oligarchák, amelyek nagy része egyelőre az állami hirdetések köldökzsinórján csüng. Közben a médiamágnásként is jelentős Simicska Lajos pálfordulása is borzolta a kedélyeket, amit mindkét oldal megsínylett a maga módján. Médiapiaci körképünkből – aminek külön aktualitást ad, hogy az ingyenes terjesztésű Metropol épp ma jelent meg utoljára – kirajzolódik, hogy a negyedik hatalmi ágba beszállni alig néhány befektetőnek éri meg pusztán üzleti céllal, közpénzből viszont bőséges forrást biztosítanak a jóbarátoknak.