K-Monitor Adatbázis

A magyar gazdaság felpörgetésének ürügyével indult, végül csúfosan elbukott a letelepedési kötvény. A témával sok cikkben foglalkoztunk az Átlátszón, ebben az összeállításunkban felidézzük azt is, hogy ki járt a legjobban az üzlettel. Segítünk: nem a magyar állam.

A budapesti olimpiai pályázatot koordináló céget augusztusban felszólította a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, hogy haladéktalanul válaszoljon az adatigénylésünkre, ám a Budapest 2024 Zrt. azóta sem küldte meg a kért adatokat.

A törvényjavaslat “mielőbbi elfogadásához fűződő kormányzati érdek” indokolja, hogy egy tegnap délben benyújtott javaslat alapján már ma adótitokká minősítse az Országgyűlés az adókedvezményekre és azt azt megalapozó támogatásokra vonatkozó adatokat. Ilyen fontos kormányzati érdek tehát, hogy ne derüljön ki, ki kit és mennyivel támogat ezekben a közbevételt csökkentő konstrukciókban. Bár elsőre mindenkinek a taó-pénzek jutottak eszébe, a közvetlen kiváltó ok alighanem egy fejlesztési adókedvezményeket érintő bírósági ítélet lehet.

A Népszabadság megszün(tet)ését a fideszes politikusok, kormányközeli média és a jobbos kommentelők jelentős része egyszerű ésszerű kiadói döntésnek tartja, mivel így diktál a magasságos piac. A veszteségeket a “Mediaworks” (azért tettük idézőjelbe, mert nem tudjuk, hogy kinek a kezébe kerül a kiadó) nem akarta tovább finanszírozni. Tény, hogy 2011 és 2015 között a Népszabadság a főtevékenységből adódó üzemi eredménye (ez nem az adózott eredmény, hanem az, amiben nincsenek benne a pénzügyi tranzakciók, egyéb, nem lapeladásból, reklámból származó bevételek) nagyjából 2,5 milliárd veszteséget okozott a kiadójának. Így normális esetben a Népszabadság kiadásának “felfüggesztése” mögött igenis lehet piaci okokat keresni és találni. Csakhogy az a kormányközeli média használja a piaci okokat bunkósbotként, amelyik egyáltalán nem a piacból él, hanem közpénzből. Szemben a Népszabadsággal. Nézzük.

A csúszásban lévő elektronikus jegyrendszerrel kapcsolatos közadatigénylésünkre augusztus közepén azt válaszolta a BKK, hogy szeptember 8-ig megküldik az általunk kért dokumentumokat, de még mindig nem kaptuk meg őket.

Megkérdeztük a 21 magyar EP-képviselőtől, hogy mire költik a havi 4320 eurós költségtérítésüket. Balczó Zoltán, Jávor Benedek, Meszerics Tamás, és Ujhelyi István érdemben reagáltak, Molnár Csaba és Niedermüller Péter cinikusan, a többiek pedig semmit nem válaszoltak.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal a közpénzek felhasználását, a közfeladatok hatékony, gazdaságos és eredményes ellátását vizsgáló és javaslatokat megfogalmazó ellenőrzési és tanácsadó szerv. De ma még titok, hogy amikor ezt a feladatot ellátja, akkor milyen javaslatokat fogalmaz meg. Az Adatvédelmi Hatóság viszont az atlatszo.hu panasza alapján felszólította a KEHI-t a jelentései nyilvánosságra hozatalára.

Rogánék nem akarják elárulni, hogy melyik sajtótermékhez mennyi jutott a 3,9 milliárd forintos kampánypénzből, ezért a NAIH-hoz fordultunk. De előtte még egy kafkai iratbetekintési szeánsz alkalmával sikerült betekintenünk az állítólag nem létező teljesítésigazolásokba, és kijegyzetelnünk a június havi költéseket – ezekről infografikákat mutatunk.

A cégbíróság szerint a Pestisrácok ügyvezetőjét 2014-ben jogerősen 5 évre eltiltották a cégvezetéstől, mégis ügyvezető maradhat, mert senki nem indított az ügyben törvényességi felügyeleti eljárást.

„Annyiba került, mintha egy centiméter vastagon bevonták volna arannyal” – nagyjából így él a köztudatban a Margit híd felújítása. Az bizonyos, hogy az eredetileg tervezett költség többszörösébe került a projekt, érdemben senki nem ellenőrizte, és a mai napig nem nyilvánosak azok az adatok, amelyek alapján igazolni vagy cáfolni lehetne a sokmilliárdos túlárazás gyanúját. A politikailag talajt vesztett, meggyengült integritású városháza, kezében a 30 milliárddal, ideális üzleti partnere volt a nagyétvágyú kivitelezőknek.