Tízmilliárdokat kampányol el a kormány, de nem az olvasottsági vagy nézettségi adatok alapján dől el, hogy melyik sajtótermékek kapják a megbízásokat.
Megírtuk, Nagy Gábor Tamás a Fidesz I. kerületi polgármestere a Várnegyedben jutott hozzá egy 71 négyzetméteres bérlakáshoz még 2013-ban. Neki ezért havi 81 ezer forintot kell fizetnie, az önkormányzat szerint „piaci pályázat” útján jutott a lakáshoz. Összehasonlításképpen: a szomszédos utcákban 200 ezer, de akár 370 ezer forintos áron is kínálnak hasonló méretű kiadó lakásokat.
Ki gondolta volna a vidéki önkormányzatok által üzemeltetett múzeumokban csak úgy tobzódik a szabályszerűtlenség? Pedig éppen erre jutott az Állami Számvevőszék, amely hat vidéki múzeum vagyongazdálkodásának ellenőrizését fejezte be.
16 milliárd közpénzből épül a Vidi új stadionja, de Mészáros Lőrincéknek is jut 450 millió
Általános tévhit, hogy a társasági adó felajánlásán alapuló látvány- és csapatsport-támogatás – avagy a tao – csak az utánpótláshoz kapcsolódóan igényelhető, a személyi és tárgyi feltételek javítására. Ez nem így van. Példának okáért az FTC vezérigazgatójának, a Mezőkövesd marketing-ügyintézőjének vagy éppen a Diósgyőri VTK grafikusának bérét is részben taóból fizetik. Fizetjük.
A következő időszakban rettentően sok közpénzt oszt ki a kormány innovációs és kutatás-fejlesztési célokra. Ha ez nem kerül jó helyre, akkor szó szerint kidobunk az ablakon a stadionépítéseknél nagyságrendekkel nagyobb összeget, ami ráadásul a jövőbeli versenyképességünket garantálná. Ehhez képest a pénzosztás rendszere nem elég átlátható, sok cég úgy nyer százmilliókat állami pályázatokon, hogy teljesen profilidegen projektekkel pályázik, életképes pályázókat pedig mondvacsinált indokokkal elutasítanak. Azon pedig már meg sem lepődünk, hogy a támogatások jókora része kormányközeli oligarchák köreinél köt ki, és a vállalati K+F-nél Garancsi István kirívóan sok érdekeltségére bukkantunk.
Múlt héten a parlament elfogadott egy módosítást, ami tíz év után újra lehetővé teszi, hogy a kormány alapítványokat hozzon létre. Az első ilyen a Habsburg Ottó Alapítvány lesz.
A Népszabadság megszün(tet)ését a fideszes politikusok, kormányközeli média és a jobbos kommentelők jelentős része egyszerű ésszerű kiadói döntésnek tartja, mivel így diktál a magasságos piac. A veszteségeket a “Mediaworks” (azért tettük idézőjelbe, mert nem tudjuk, hogy kinek a kezébe kerül a kiadó) nem akarta tovább finanszírozni. Tény, hogy 2011 és 2015 között a Népszabadság a főtevékenységből adódó üzemi eredménye (ez nem az adózott eredmény, hanem az, amiben nincsenek benne a pénzügyi tranzakciók, egyéb, nem lapeladásból, reklámból származó bevételek) nagyjából 2,5 milliárd veszteséget okozott a kiadójának. Így normális esetben a Népszabadság kiadásának “felfüggesztése” mögött igenis lehet piaci okokat keresni és találni. Csakhogy az a kormányközeli média használja a piaci okokat bunkósbotként, amelyik egyáltalán nem a piacból él, hanem közpénzből. Szemben a Népszabadsággal. Nézzük.
A jegybankelnök nagyobb átláthatóságot ígér év végére a nemzeti bank által alapított, és 260 milliárd forint közpénzzel kitömött alapítványok működésével kapcsolatban.
