K-Monitor Adatbázis

A legújabb “kurzusműhely”, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet még csak most születik, de számos elődje már évek óta építgeti önmagát az Orbán-kormány szolgálatában. Állami pénzből kutatnak őstörténetet, nemzetstratégiát, magyarságot, lényegében bármit: múltat, jelent és jövőt. Némelyik komolyan vehető munkát is végez, mások tényleg csak bohócok a politika színpadán.

Többnapos, országos dínom-dánom várható augusztus 20. körül – elsőre úgy tűnhet, hogy sokszorosan bepótolná a kormány a tavaly a járvány miatt elmaradt nemzeti ünnepet, csakhogy már 2020-ra is ilyet terveztek, és ezt hivatalosan csak áttolták 2021-re. A Szent István Napokra keresztelt monstre állami fesztiválon mindent felvonultatnak a sörtől és Ákostól a katonai légiparádén át a tűzijátékig. A rongyrázásnak persze ára van: a rendezvénysorozatra nettó 5,5 és 7,9 milliárd forint közötti összeget költenek el.

Az a salátatörvény, amelyet március 31-én éjfél előtt pár perccel a kormányoldal benyújtott, és amely csökkentené a polgármesterek hatáskörét, a Városligetben pedig utat nyit az építkezésnek, valamint több felsőoktatási intézményt alapítványi fenntartású intézménnyé teszi, nos, ennek egyik paragrafusa a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány részére történő ingyenes vagyonjuttatás.

A hatalommal szembeni jogérvényesítésért küzdenek, ráadásul Schmidt Máriának először nem ártana elszámolnia a közpénzzel, és a közérdekű adatokat hozzáférhetővé kellene tenni.

Mint ahogy azt áprilisban megírtuk, kereseteket nyújtottunk be a Schmidt Mária által elnökölt Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvánnyal szemben, mivel az 1956-os Emlékév nyertes pályázataival kapcsolatban kötött szerződéseket, továbbá az “Egy szabad országért” című dal költségeinek kiadását megtagadták. A perekre már csak azért is szükség volt, mivel Schmidt Mária ígéretével ellentétben a költségekkel nem számolt el az Emlékbizottság. Mindkét eljárást megnyertük, de teljesen tisztán így sem látunk, mivel az egyik ítéletnek értelmezésünk szerint nem tett eleget az alperes.

Kiválogattuk a 23 oldalas lista 12 legdrágább tételét. Sokat költöttek kommunikációra és reklámra, és a PestiSrácok emlékparkja is bő 76 millió forintba került.

Az év végi pénzesőből jutott a kultúrára is: 600 millió a Trianon-trauma ápolására, 400 millió az adófizetőknek tetsző irodalom kifejlesztésére, 1 milliárd a vidéki folyóiratoknak. A súlyos százmilliók mellett felbukkan egy szerény, de annál meglepőbb tétel: a Miniszterelnökség 27 milliót adott Ungvári Tamás két könyvének kiadására, a kedvezményezett a Scolar Kiadó Kft.

Közérdekű adatigényléssel fordultunk a Szakály Sándor igazgató botrányos kijelentéseiről elhíresült VERITAS Történetkutató Intézethez, azt tudakolva hogy mennyit keresnek az intézet munkatársai, és hogy eddig mi mindenre szerződtek. A válasz velős: sokat és semmire. Szakály igazgatói pályázatát nem adták ki, azért perelni fogunk.