K-Monitor Adatbázis

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága saját magát lavírozta kiszolgáltatott helyzetbe évekkel ezelőtt.

Abszurd indokokkal tiltotta meg a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP), hogy az Aranykéz utcai robbantás, illetve a Fenyő-gyilkosság miatt életfogytiglani büntetését töltő Jozef Roháč interjút adhasson az Átlátszónak. Úgy tűnik, kifejezetten portálunkat akarja a börtönparancsnokság távol tartani az elítélttől, mivel korábban két újságíró is csinálhatott vele interjút, nem sokkal az Átlátszó újságírójának elutasított interjúkérelme után pedig Roháč által írt, az életéről szóló könyv jelent meg Szlovákiában.

A ’90-es évek alvilági leszámolásainak ügyeiben Magyarországon és Szlovákiában is elítélt férfival még addig sem jutottunk, mint az Aranykéz utcai robbantás, illetve Prisztás József megölése miatt elítélt, a Fenyő-gyilkosságban pedig szintén felbujtással vádolt Portik Tamással. Akinél a börtönparancsnokság engedélyezte az interjút, melyet félbeszakítottak, folytatni nem engedték, s a beszélgetés közlését is megtiltották. Roháč esetén (akárcsak Portiknál) a BVOP Kommunikációs Főosztálya azt kérte, küldjük át a neki feltenni akart kérdéseket. Miután ezt megtettük, az országos börtönparancsnok közölte: nem engedélyezi a Jozef Roháč-interjút. Ami azért is furcsa, mert korábban több újságíró – P. Gál Judit és Dezső András – is beszélhetett a szlovák állampolgárságú, büntetését Magyarországon töltő elítélttel, az Átlátszót mégis eltiltották a börtöninterjútól. A Portik-interjú ügyében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk, itt pedig megvárjuk, az esetleges fogvatartotti panasz nyomán lesz-e jogorvoslat.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul az Átlátszó, amiért a BVOP először megszakította, majd nem engedte folytatni a börtönbüntetését töltő Portik Tamással készített interjúnkat, és az elkészült rész közlését is megtiltotta. Jogászunk szerint az interjú megszakítása a sajtószabadságot önkényesen és alaptalanul korlátozta, de jogorvoslatra itthon nincs lehetőségünk. Az ügyben szerettük volna megszólaltatni Pintér Sándort is, de a belügyminiszter nem kívánt élni a lehetőséggel.

Miután félbeszakították a ’90-es évek leghírhedtebb gyilkosságai, merényletei (Prisztás József és Fenyő János halála, az Aranykéz utcai robbantás) ügyében Portik Tamással készített börtöninterjúnkat, aztán annak folytatását, illetve az elkészült rész közlését is megtiltották, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) törvényességi felügyeletét ellátó Legfőbb Ügyészséghez fordultunk, hogy vizsgálják ki a példátlannak tekinthető esetet. Megkerestük Portik Tamás ügyvédjét is, aki ugyancsak beadvánnyal fordult a BVOP felé. Vajda Zoltán MSZP-s országgyűlési képviselő szintén megkérdezte az ügyről Polt Pétert. Az ellenzéki honatyának adott legfőbb ügyészi válasz, illetve a Portik védőjével közölt BVOP-álláspont is tartalmaz abszurd, megdöbbentő elemeket. Polt Péter szerint kép-, és hanghiba miatt szakították meg az interjút, miközben az interjúról hangfelvétel készült, amelynek a minősége remek. De a képpel sem volt semmi gond. Még ennél is érdekesebb azonban, hogy a legfőbb ügyész szerint az egyebek közt Pintér Sándorra is vonatkozó, Portiknak az interjúra való felkészülés céljából küldött kérdésenk miatt nem engedélyezték az interjú folytatását. Ezeket a kérdéseket most közzétesszük.

A kormányközeli WHB verseny nélkül nyerte el a csengeri börtön kivitelezését, miután az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága mentesítette a beruházást a közbeszerzés alól. Az építkezés a szerződés szerint 50 milliárd forintba kerül majd, holott pár éve még csak 900 milliósra tervezték a beruházást. A BvOP egyelőre nem árult el részleteket a létesítmény méretéről.

Az Átlátszó közadatigényléséből kiderült: ide-oda pakolgatják a fogvatartottakat a magyarországi börtönökben. Csak januárban több mint ezer rabot szállítottak át. A témában jártas Magyar Helsinki Bizottság szerint a probléma nem új, évek óta így próbálják kiegyenlíteni a telítettséget. A feladat azonban egyre nehezebb: az elmúlt 33 évben ugyanis soha ennyien nem ültek még rács mögött, mint most. Mindezt az elfogott embercsempészek magas számával magyarázza a kormány, a férőhely-bővítési program kudarcáról és az alternatív büntetések kihasználatlanságáról viszont nem beszél.

Hiába ígérték éveken át, nem valószínű, hogy megépülnek azok a börtönök, amelyeket még 2016-ban jelentett be a kormány, miután a strasbourgi bíróság 2015-ben a börtönzsúfoltság enyhítésére kötelezte a magyar államot. A meglévő büntetés-végrehajtási intézetek átépítésével ugyanis egyelőre lezárult a férőhelybővítési program. A több száz, jól fizető munkahely csak álom maradt az érintett településeken, pedig számos önkormányzat több tíz- vagy akár százmillió forintot áldozott a kijelölt területek közművesítésre. A munkavállalók jelentős része leszerelt, hiába fordítottak a képzésükre milliókat. Az államnak átadott területekkel az önkormányzatok egyelőre semmit sem kezdhetnek, tájékoztatást pedig nem kapnak. Ami viszont biztos: az átmeneti megoldást jelentő konténerbörtönökön a NER-cégek profitáltak, a teljes költségvetés pedig tíz évig nem nyilvános.

Megkaptuk a leiratát annak a levelezésnek, amiben nyakatekert érvekkel próbálta megmagyarázni a BVOP, hogy miért nem akarja kiadni nekünk a börtönőrök ellen indult fegyelmi eljárások számát.

Jogsértésre hivatkozva megsemmisítette a Fővárosi Törvényszék a Közbeszerzési Döntőbizottság egyik határozatának azt a részét, amely a büntetés-végrehajtás egyszer használatos műtéti textíliák megrendeléséről szóló kiírását rendben lévőnek találta. Mire az ítélet megszületett, a bv visszavonta a tendert.