K-Monitor Adatbázis

A Horváth András által kirobbantott áfacsalási botrányban lassan érkeznek a konkrét történetek, de akadnak, akik vállalják – még ha név nélkül is -, hogy elmondják, ténylegesen hogyan zajlanak az ilyen ügyletek. Ezúttal az autólízing területéről mutatunk be egy trükköt.

Rendesen felpörgette a pártalapítási kedvet az a pártonként 150-700 millió forint, amit az országos listát állító pártok kaphatnak az államtól a választási kampányra. A könnyű pénzszerzési lehetőség még olyanokat is visszacsábított a politika területére, akik tíz évvel ezelőtt Zuschlag János közreműködésével duzzasztották fel az MSZP Vas megyei párttagságát, de később kizárták őket a szocialista pártból.

A paksi bővítésre kötelezettséget vállaló orosz-magyar nemzetközi szerződés megerősítéséről és kihirdetéséről szóló parlamenti szavazás és a hitelfelvételről szóló múlt heti nyilatkozatok alapján eljutottunk odáig, hogy legalább már az látszik, hogy mi az a kevés, amit a kormány magától nyilvánossá akar tenni az évtized legfontosabb magyar állami döntéséről. Ideje tehát áttekinteni, hogy ezzel szemben mi lenne az, ami egy ilyen ügyben a nyilvánosságra tartozik. Egyelőre három perünk körvonalazódik.

Az MTVA még a más rádióknak értékesített rádiós hírblokkok összeállítására is egy külső céget kért fel: a közmédia évi nettó 42 millió forintot fizet ezen a jogcímen a Strategopolisnak, Giró-Szász András kormányszóvivő volt cégének, amely a Fidesz-frakciónak is alvállalkozója.

Még most is alig hisszük el, hogy az MTVA hogyan maxolta ki jogi eszköz- és érvkészletét annak érdekében, hogy ki ne derüljön, milyen feltételekkel vett fel 43,4 milliárd forint hitelt. Abszurd érvek, perelhúzó taktika és jogcsavarás: az MTVA ezúttal is alulmaradt adateltitkoló hadjáratában. Az első fokú bíróság keddi ítélete alapján ki kell adnia a Kunigunda utcai székházra felvett hitelszerződésének teljes szövegét.

Kétrészes filmünk főhősének vélhetőleg volt némi szerepe a Fidesz 2010-es választási eredményében: az általa kirobbantott botrány bizonyosan hozzájárult az akkorra már számos korrupciós ügybe beleragadt szocialisták nagyarányú vereségéhez. Ennek ellenére a Wieszt-ügyet a címszereplő mellett a korrupt önkormányzati képviselőt lebuktató vállalkozó is nagyon megsínylette.

Bár a magyar kormány tett erőfeszítéseket a korrupció csökkentésére és ezt az Európai Unió is elismeri, egyelőre nem nagyon érzékelni a hatását. A brüsszeli korrupciós jelentés Magyarországról szóló szakaszában kiemelt figyelmet kap a pártfinanszírozás, a közbeszerzés, a visszaélésszerű adatigénylés és a hálapénz is.

A fehérvári labdarúgócsapat tulajdonosa, Garancsi István, és az exwallisos Nagy György is szerepelnek a feltehetően a magyar állam jóvoltából is rendkívül nyereséges energiakereskedőcéget tulajdonló offshore céghálóban. De kik a többiek? Garancsihoz és Nagyhoz képest elenyésző mértékben, de tulajdonos egy ciprusi cégben összekovácsolt, nagyjából ötven fős, Nagy-közeli érdekszövetség is.

Az adóhatóságnál éveken keresztül szemet hunytak az áfacsalások felett, amikor pedig mégis be kellett hajtani az adósságot, a terményt fiktíven utaztató gabonakereskedők helyett a láncolat legalján szereplő mezőgazdasági termelőket vonták felelősségre kétmilliárd forint elcsalt áfa miatt – derül ki azoknak a gabonatermelőknek az elbeszéléséből, akik egy folyamatban lévő büntetőügy szereplőiként keresték meg az Átlátszót.

Értékes budapesti ingatlanokat vásárolt az Ina-körüli kenőpénzügyben hírbe hozott ciprusi offshore cég kölcsönéből egy magyar vállalkozás, több százmillió forint értékben. Offshore hátterű cégháló a magyar energiaszektorban, cikksorozat, negyedik rész.