K-Monitor Adatbázis

Korrupcióval és csalással vádolhatják meg hamarosan Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt – írja a BBC. A főügyész lapértesülések szerint arról értesítette a kormányfő ügyvédjeit: három ügyben emelhetnek vádat.

Győzelmet hirdetett a szaúdi koronaherceg a korrupció elleni háborúban. Mohamed bin Szalmán nagyjából 15 hónapja húzott egy még a saját mércéjével mérve is merészet, és bebörtönöztette az ország gazdasági elitjének tekintélyes részét a rijádi Ritz-Carlton luxushotelbe. Az ajánlat nagyjából úgy szólt, hogy mondjanak le az állam javára a vagyonuk egy részéről, különben mindenféle további kellemetlenséggel kell számolniuk.

A Goldman Sachs egy bocsánatkéréssel akarta elsimítani azt az ügyet, hogy minden jel szerint szerepet játszott Malajzia eddigi legnagyobb korrupciós botrányában. Pénteken Lim Guan Eng malajziai pénzügyminiszter azt mondta, nem érik be ennyivel, 7,5 milliárd dollárnyi kártérítést kérnek a befektetési banktól, írja az MTI.

Megvesztegetéssel gyanúsítják Franciaországban a japán olimpiai bizottság elnökét. Takeda Cunekazu a francia vizsgálóbíró szerint lefizette a Nemzetközi Olimpiai Bizottság több tagját, hogy szavazzanak Tokióra.

Egyre kevesebben értik, hogy rendezheti Katar a világ legtöbb embert megmozgató sporteseményét. 200 milliárd dollárba kerül, de mégis embertelen körülmények közt épülnek a díszletek.

Döbbenetesen rosszul költik néha az adófizetők pénzét. És nem csak olyan helyeken, mint Kína vagy akár Magyarország: őrült és értelmetlen német projektek is rákerültek a listánkra.

Az államfő azért váltotta le Vkremeszinghét, mert korrupcióval és állami tulajdon külföldi kézbe adásával vádolta. Egy nappal később az elnök felfüggesztette a parlament működését is - megfigyelők szerint ezzel az volt a célja, hogy időt szerezzen Radzsapaksze számára megnyerni a képviselők támogatását.

A New York-i Bloomberg mutatja ki, hogy miközben a nagy korrupcióellenes hadjárat folyt, a kínai szupergazdagok offshore vagyona tovább növekedett. Erre fáj a foga most Pekingnek, amely szeretne ebből néhány milliárd dollárt viszontlátni. A szupergazdagok viszont inkább a bizalmi vagyonkezelői alapítványokba mentik a pénzüket külföldön.

Az Erdoğan–Orbán-tengely közepén elhelyezkedő Adnan Polat török csúcsgazdagok felvonulási területévé tette Magyarországot: ő és társai immár 25 itteni érdekeltséget ellenőriznek – de ez csak a kezdet. Az isztambuli hódítók gigantikus napelempark-hálózatához ugyanaz a csapat hajtja fel a területeket, amely Tiborcz István bizalmasait is kiszolgálja. De miért engedi át a kormány külföldieknek a szoláripar tekintélyes hányadát, ha ez a stratégiai ágazat egyébként nemzeti vagy klasszikus versenypiaci keretek között is „elketyegne”?