K-Monitor Adatbázis

Az énekkari öltözőbe ideiglenesen IKEA-bútorokat vásároltak, egyszer a díszlet megindult a zenekari árok felé, mosdójukat használatra alkalmatlan állapotban vehették birtokba a zenészek.

Újító gondolatok helyett központosítás – így összegezhető L. Simon Lászlónak a Nemzeti Múzeum vezetésére beadott pályázata, amelynek tanúsága szerint főleg a harmincas évek újraértékelése vonzza.

Személyes, presztízs- és hatalmi okokból rázta össze a múzeumi szférát a hatalom, miközben a gigantikus épületek és a lenyúlás vonzóbbak számára, mint a tartalom.

Ha nem is egészében lakott jól, de nagy adagokat sikerült bekebeleznie a magyar kulturális szférából. A Nemzeti Együttműködés Rendszere fennállásának tizedik évfordulóján számvetést készítettünk arról, hogy a színház, filmművészet, képzőművészet, irodalom területén milyen szimbolikus területfoglalásokat hajtott végre a Fidesz-kormány, és hol próbálkozott sikertelenül.

Kétmilliárd forintot költött el 2015 óta a magyar adófizetők pénzéből az Egyesült Államokban a Magyar Foundation of North America (MFNA) nevű nonprofit szervezet. Az állami támogatás hivatalos célja az, hogy az amerikai bejegyzésű alapítvány a magyar kultúrát népszerűsítse Amerikában, kapcsolatot tartson a magyar származású amerikaiakkal, illetve a magyar-amerikai kapcsolatok szorosabbra fűzésén dolgozzon.

Nyilvánosságra hoztuk az Átlátszó újságírójával folytatott pökhendi levélváltását, aznap este mégis érdemben válaszolt a megkeresésünkre György Péter. Az egyetemi tanár elsőre egy Örkény-novellával szerette volna elütni a kérdést, hogy melyik állami céggel és mennyi pénzről szerződött Baán László miniszteri biztos tanácsadójaként. Az érdemi válasszal György egyfelől sokat segíti a munkánkat, másfelől köteles is volt azt megadni, hiszen a törvények értelmében nem titkolhatja el közpénzből származó javadalmazását. Az érintett állami cégtől korábban is próbáltunk információkhoz jutni, de megtagadták adatigényléseinket, ezért már májusban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultunk.

A Városliget Zrt. beszállt a kommunikációs háborúba. Pár napja kiszórták a budapesti postaládákba a Ligetváros című tizenhat oldalas, színes újságot, amelynek a címlapján mosolygós, kétgyermekes fiatal pár sétáltat egy kiskutyát a ragyogó zöld pázsiton. Reklámújságról van szó, de azért az átlagos tévénéző, újságolvasó is érezheti, hogy a liget kérdése bonyolultabb annál, mint hogy a világ kezdete óta minden nagy beruházásnak voltak harcos ellenzői – ahogy ezt az újságnak adott rekláminterjúban Baán László elmagyarázza.

A 2008-as szerződések szerint az Adriatiq Islands Group Hungary Kft. három évre kapott kölcsön hét darab 1600-1700-as évekbeli festményt, melyeknek darabjáért havi nettó 10 ezer forint kölcsönzési díjat kért a Szépművészeti. A megállapodást az Adriatiq részéről a ma már századvéges Szalay-Bobrovniczky Kristóf írta alá, de Habony Árpád is a cég ügyvezetője volt a kölcsönzés idején.

A Huth Gergely tulajdonában lévő cég 2015. szeptemberében kötött fél évre szóló szerződést a Városliget Zrt.-vel. A Gerilla Press átlagosan havi négy cikket jelentetett meg a Liget-projektről a Nullahetegy.hu-n havi nettó 300 ezer forintért cserébe. Az átlagosan 75 ezer forintba kerülő bejegyzések között megtalálható Baán László több közleménye, némelyik cikk pedig vélhetően szó szerinti átvétele egy-egy MTI-hírnek.