K-Monitor Adatbázis

Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján. Mielőtt végképp a feledés homálya borítaná be e sajátosan magyar eredeti tőkefelhalmozás történetét, szögezzük le: jó okunk van azt gondolni, hogy a miniszterelnök vejének vagyona az Elios Zrt. közvilágítás-korszerűsítési projektjei kapcsán a bűnszervezeti elkövetés jegyeit is magán hordozó költségvetési csalás és egyéb bűncselekmények sorozata segítségével növekedett. Az pedig, hogy ezt a nyilvánvalónak látszó bűncselekményt nem derítették fel, és az elkövetők egyikét sem vonták felelősségre, kizárólag annak köszönhető, hogy a nyomozást végző Nemzeti Nyomozó Iroda szabotálta a nyomozást, az eljárást irányító és felügyelő Pest Megyei Főügyészség pedig asszisztált ehhez, ami nehezen minősíthető másnak, mint hivatali visszaélésnek és bűnpártolásnak. Az alábbi hosszú cikkben ezt a három állítást fogom igazolni.[2]

Orbán Viktor miniszterelnök 2015-ben sokat ígért a megyei jogú városoknak, egyebek között azt, hogy 2018-ig minden magyarországi autópálya eléri az országhatárt. A határidő lejárt, és még mindig van olyan beruházás, amelyik el sem kezdődött. Az azonban már látszik, hogy kik járhatnak jól a Modern Városok Program útépítéseinél.

Az egyik újpesti iskolában a Klebelsberg Központ helyi alkalmazottja nyerte meg a Klebelsberg Központ által kiírt igazgatói pályázatot. Az ő feladata volt, hogy felvilágosítást adjon a pályázatról, sőt, az ő nevét tüntették fel a nyilvános kiírásban is kontakszemélyként. Összeszedtük, hol voltak még furcsa kinevezések. A főbb tanulságok: a minisztérium azt nevez ki, akit akar. De ha nagyon tiltakoznak, könnyen visszakozik.

A polgármestereknél is nagyobb jutalmakat zsebeltek be a vidéki önkormányzati cégek vezetői, akik százmilliós nagyságrendben vettek fel prémiumokat az elmúlt évben.