K-Monitor Adatbázis

Az állam úgy adta el az elmúlt években a Svábhegy maradékát, az Andrássy út egyik legnagyobb palotáját és a magyar műemlékvédelem jelképét, hogy ezeket most részben maga veszi vissza (vagy fejleszti), de persze nem a „köz”, hanem a Tiborcz-kör javára – szúrta ki a Válasz Online. A magánosítási folyamat konkrét győztese a miniszterelnök vejével összeépült Central European Ingatlanalap – a közbeiktatott kulcsfigura pedig Jellinek Dániel volt. Mellékszereplők: Garancsi István, Balásy Gyula és Tasnádi László. Perverz privatizáció á la Orbán-kormány, legújabb fejezet.

Különleges dokumentum került a Válasz Online birtokába: a nyilvánosság kizárásával készült munkaanyag tanúsága szerint a Nagy Márton vezette Gazdaságfejlesztési Minisztérium 74 darab értékes állami ingatlan, döntően tóparti üdülők eladására készül. A nem nyilvános anyagból kiderül: a tárca tavaly egyszer már felmérte az eladható ingatlanvagyont, de akkor a vagyonkezelők ezeket az ingatlanokat szerették volna megőrizni, mivel a többségük használatban van. A listában gyermeküdülőket, egyetemi és rendőrségi üdülőket, sporttelepeket is találtunk, de még a honvédség Stefánia úti kulturális központja is áldozatul eshet a nagy kiárusításnak.

Lapunk tucatnyi egyházi és civil szereplővel folytatott háttérbeszélgetést, hogy legyen válasz a „miértre” és „hogyan továbbra”. Az biztos, hogy a Vatikán az egyes ciszterci intézményekben dolgozó világiak panaszai nyomán lépett akcióba – és a vizsgálat mérföldkő lehet az állam és az egyház széjjelebb választása ügyében is. Hiszen az elmúlt években a Rétvári Bence KDNP-s belügyminiszter-helyettes körüli alapítványi (értsd: káder- és vezetőképző) hálózatot lényegében rádrótozták az apátsági központra.

Másfél év után újra átvilágítottuk a Magyar Turisztikai Ügynökség Kisfaludy-programját, hogy lássuk a 2018–2022-es ciklus teljes mérlegét. Újonc támogatottként – bő 1,5 milliárd forinttal – megtaláltuk a miniszterelnök kabinetfőnökének kabinetfőnökéhez, a Schadl-ügyben is érintett Nagy Ádámhoz sorolható egyik céget. „Döbbenetünk” csak fokozódott, amikor észleltük, hogy az idei választások után a legnagyobb nyertes érdekeltségeket Tiborcz István holdudvara vette, veszi át. Vagy épp veszi vissza – mint a fenti látványterven szereplő Club Aliga-projektet.

Idén tavasszal véget ért a Club Aliga harminc éve tartó Csipkerózsika-álma: az egykori pártüdülő épületeinek többségét elbontották. A terület tulajdonosa, az Appeninn Nyrt. egyelőre csak csepegteti az információkat arról, hogy a kormányzati támogatású nagy turisztikai fejlesztés hogyan alakítja át a különleges múltú területet. Az értékes épületállomány megmaradt részének jövője elég bizonytalannak látszik, a strandot viszont szabadon tartanák. Aliga kivételesen izgalmas és fontos helyszíne volt a 20. századi magyar történelemnek, nemcsak a szocializmus, hanem az azt megelőző korszakok miatt is: kevesen tudják, hogy a löszfal tövében már Rákosi és Kádár előtt is az ország egyik legkülönlegesebb üdülőhelye rejtőzött. Ahogy annyi mást, végül ezt sem sikerül az utókornak megőrizni.

A majdnem 16 ezer soros kimutatás első 26 helyezettje, azaz a jelentkezők 0,16 százaléka vitte el a 2018–2020-ban lekötött szállás-, élménypark- és strandfejlesztési források – a már emlegetett 300 milliárd forint – felét. Az első nyolcvan versenyzőhöz, vagyis az igénylők fél százalékához pedig 205 milliárd forint, a teljes támogatási összeg bő kétharmada jutott. Mindez azért is szürreális, mert a kormányzat eredetileg azt kommunikálta, hogy 2030-ig fog elkölteni 300 milliárdot szálláshelyfejlesztésre, nem pedig három esztendő alatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ömlesztett Kisfaludy-listákra a strand-, fürdő- és kalandpark-fejlesztési pénzeket is felvitték, tehát egyelőre biztosan nem merült ki teljes egészében a további tíz évre szóló szálláskeret. Ám az biztos, hogy az MTÜ eddig úgy pumpálta ki a vissza nem térítendő támogatásokat a NER-kompatibilis szereplőknek, mintha nem lenne holnap. Miközben a 2019-es járványmentes évről szóló vendéglátóipari-turisztikai elemzésekből egyértelműen kiolvasható, hogy 100-200 milliárd forintból többé-kevésbé meg lehetett volna menteni a Covid-sújtotta ágazat derékhadát.

A balatoni vitorláskikötők közelgő privatizációja előtt megnéztük, milyen érdekcsoportok mozdulhatnak rá az új tóparti lehetőségekre. Egy biztos: a Fidesz, Tiborcz, Mészáros, Garancsi, Csányi tulajdonnevekkel körülírható felsőelit az elmúlt öt évben „körülölelte” a magyar tengert. Jelenleg 42 projekthelyszínt tudhatnak maguknál – országos összesítésben pedig övék a szálloda- és mólófejlesztésre szánt közpénzek kétharmada. Ez konkrétan 138-ból 90 milliárd forintot jelent; utóbbi összegből 63,5 milliárdot hasznosítanak a NER-potentátok a Balatonnál. A kormány a szponzoráció mértékét illetően is gyémántfokozatba kapcsolt: a turisztikai beruházásaik költségének 50-70 százalékát vállalja át. Kis magyar államkapitalizmus, sokadik fejezet.

A Bayer Construct magyar tulajdonú vállalatcsoport, de alegységeiben fel-feltűnik a francia csúcsarisztokrácia is. A cég elnöke, Balázs Attila közel két évtizede üzletemberkedik, jellemzően a piacról él, tehát nagyon nem hasonlít a gázszerelői referenciákkal a semmiből érkező közbeszerzés-specialistákra. Ám most kijött a fényre: először balatoni kikötőt vásárolt közösen a Tiborcz-leágazásként elhíresült Appeninn Nyrt.-vel, majd e tőzsdei holdingba is beszállt a kormányfő veje mellé – úgy ráadásul, hogy részvénycsomagját Mészáros Lőrinc köreitől szerezte. Vagyis különösen alkalmassá vált a közvetlen kormányzati támogatások, illetve a tízmilliárdos állami fejlesztési hitelek lehívására. Balázs Attila mindaddig készségesen válaszolt kérdéseinkre, amíg nem hoztuk szóba – az Appeninnből egyébként kiszállni készülő – Tiborcz Istvánt. Ott hangnemet váltott, és leszögezte: „Amit maguk csinálnak, rossz, amit mi, az jó, hiszen értéket teremtünk. Ha tud szépen kérdezni, folytathatjuk a beszélgetést.”