A vallomása utáni fenyegetések hatására Boros Tamás hosszabb ideig külföldön bujkált. A vele ekkor készült interjút leadta a televízió. A férfi ezután hazatért. 1998. július 2-án Boross jogi képviselőjével együtt a Budapest belvárosában lévő Aranykéz utcában egy 126-os Polski Fiatba rejtett - Budapesten addig és máig felrobbantott legnagyobb erejű - pokolgép áldozata lett. A robbantás következtében járókelők is meghaltak; az akció nyilvánvaló demonstráció volt: így jár, aki fecseg. E leszámolás után hosszabb csönd következett.
Az alvilági háborúra két évtizeddel később a polgárok már csak úgy emlékeznek, mint robbantások sorozatára. Meglehet, utóbb már Dietmar Clodo sem jut eszükbe, aki „bombagyárosként" vonul be a hazai kriminalisztika történetébe. Az eseményekben játszott szerepe máig tisztázatlan.
Javában zajlott a területi felosztás, amikor 1997 elején Boros Tamás elhagyta a ContiCart, és - egy, a solymári házát ért fegyveres támadás után - védelmet kérve önként jelentkezett a rendőrségen, majd vallomást tett. Borosnak a robbantássorozat s az egész alvilági háború talán legkritikusabb pillanatában „eredt meg a nyelve". Állította: súlyos tényekkel tud szolgálni a szervezett bűnözésről, illetve az azzal kapcsolatban álló politikusokról és rendőri vezetőkről.
