K-Monitor Adatbázis

Demján Sándor (Börvely, 1943. május 14. –) üzletember, Magyarország 4. leggazdagabb embere (2016). 

1973 és 1986 között a Skála szövetkezeti közös vállalatnak volt a vezérigazgatója. 1986-90 között a Magyar Hitelbank elnöke volt, továbbá az alapítók egyike. 1990-től a Közép-európai Fejlesztési Társaság, 1991-től a Közép-európai Beruházási Társaság vezérigazgatója volt. 1996-ban megnyitotta a Bank Centert, a Gránit Pólus Rt.-t és a Pólus Centert. 1996–tól az általa létrehozott TriGránit Fejlesztési Zrt. elnöke. 1999-ben megnyitotta a Nyugati Városközpontot, ismertebb nevén a WestEnd City Centert, ezt követte 2000-ben a Pólus City Center (Pozsony) megnyitása. 

Demján Sándor ügyvezető elnöke az egyik legnagyobb magyar munkáltatói szervezetnek, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ), valamint 2017-ig elnöke volt a takarékszövetkezetek érdekvédelmi szervezetének, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségnek (OTSZ). Vagyonát 2006-ban még csak 80 milliárd forintra becsülték, 2008-ra ezt megnégyszerezte. 2010-ben belépett a bankszektorba is, amikor megvásárolta a Wallis Zrt.-től a Milton Bankot, amit átkeresztelt Gránit Bankra. 2014-ben bejelentette, hogy korára való tekintettel fokozatosan visszahúzódik az üzleti élettől, és cégeinek irányítását beosztottjainak adja át. (forrás: Wikipédia)

A takarékszövetkezeti szektor átalakítását a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. tv. alapozta meg. A takarékszövetkezeti törvény preambuluma értelmében a takarékszövetkezeti szektor átalakítására azért volt szükség, mert a „szektor tőkeellátottsága alacsony, szervezettsége és szolgáltatási szintje nem megfelelő és félő, hogy jelenlegi formájában nem lesz hosszú távon működőképes”. E problémák orvoslása érdekében a takarékszövetkezeti törvény a takarékszövetkezetek további működésének feltételéül szabta az ún. Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetébe (SzHISz) történő belépést. Vagyis a takarékszövetkezetek eredetileg szerződéses, azaz a vállalkozások szabad elhatározásán alapuló integrációja helyébe kényszerintegráció lépett. A takarékszövetkezeti törvény a takarékszövetkezetek többségi tulajdonában álló Takarékbankot tette az SzHISz központi szereplőjévé. Ezzel egyidejűleg a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank tőkeemelés révén többségi tulajdont szerzett a Takarékbankban. A tranzakciót üzleti titoknak nyilvánították, ezért hivatalosan nem tudható, hogy a két állami tulajdonú befektető mennyi közpénzt költött a Takarékbank többségi tulajdonának megszerzésére, sajtóhírek szerint azonban mintegy 4-5 milliárd forintot tett ki az ügylet.

Következő lépésként az állam nyilvános, nemzetközi pályázaton értékesítette a Takarékbank többségi, állami részvénypakettjét. A privatizáció eredményeként a Takarékbank többségi részvénycsomagját a Magyar Takarék Zrt. mintegy kilenc milliárd forintért szerezte meg, amelynek tulajdonosai között megtalálható a Spéder Zoltán érdekeltségébe tartozó FHB Jelzálogbank mellett a Magyar Fejlesztési Bank is. Ez az állami befektetés nyereségesnek tűnhet, hiszen nagyjából kétszer annyiért értékesítette az állam a tulajdonába került Takarékbank-részvényeket, mint amennyiért korábban megszerezte azokat. A valóságban azonban, mivel a Magyar Fejlesztési Bank a Magyar Takarék Zrt.-ben is rendelkezett tulajdonosi érdekeltséggel, kérdéses, hogy az így nyújtott egyfajta eladói kölcsön (vendor loan) mennyivel rontotta a tranzakció tényleges egyenlegét. A kormány a Takarékbank privatizációját nemzetstratégiai jelentőségű ügyletnek minősíttette, aminek következtében ez a beruházás mentesült a Gazdasági Versenyhivatal kartelleljárása alól. Az ügylet méretének jellemzésére álljon itt két adat: a takarékszövetkezetek országos fiókhálózata 1700 egységet számlál, míg Magyarország legnagyobb kereskedelmi bankjának, az OTP Banknak a magyarországi fiókhálózata 381 egységből áll.

A Takarékszövetkezeti Szövetség alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, azt sérelmezve, hogy az állam törvényi eszközökkel kiszorította a Takarékbankból, amivel megsértette a tulajdonhoz fűződő jogát. Az Alkotmánybíróság a 20/2014 (VII. 2.) AB határozatban azt állapította meg, hogy „összességében és széles összefüggés-rendszerbe” helyezve a takarékszövetkezetek tulajdonosi jogainak és vállalkozási szabadságának a korlátozása okául felhívott „közérdekre hivatkozás megalapozott” volt. A takarékszövetkezeti határozat az Alkotmánybíróság korábbi határozataitól eltérően részletes, gazdaságideológiai megállapításokat is tartalmazó gazdaságpolitikai okfejtéssel támasztja alá az alapjog-korlátozás alaptörvény-szerűségét. Különvéleményében Bragyova alkotmánybíró úgy foglalt állást: ami a takarékszövetkezetekkel történt, az „annyira [tulajdon]korlátozás, hogy már kisajátítás”, aminek eredményeként „a Takarékbank korábbi meghatározó tulajdonosai a Takarékbank ellenőrzése alatt álló, utasításához kötött, gazdasági önállóság nélküli szervezetek lettek”. Erre alapozza Bragyova alkotmánybíró azt a következtetését, miszerint a takarékszövetkezeti „törvény és módosításai aránytalanul tulajdonkorlátozók”. Kiss alkotmánybíró úgy vélte, hogy a takarékszövetkezeti törvény nem tartalmazott olyan „nyomós közérdeket, amely a […] kényszerintegrációt alaptörvény-konformmá tenné” holott szerinte a „törvényalkotót terheli a közérdekből fakadó jogkorlátozás szükségességének bizonyítása”. Ehhez képest Kiss alkotmánybíró úgy véli, hogy a „jogalkotó csupán általános jellegű, gazdaságpolitikainak tekinthető érvekkel próbálja legitimálni” a valós célját, ami feltehetően „új, állami irányítás alatt működő szervezet létrehozása, majd a privatizálás megteremtésének lehetősége” volt. A takarékszövetkezeti szektor átalakításának költségeiről nem tudunk a fent leírtaknál többet, az ügyletet a maga egészében azonban ennyi információ alapján is a közpénzek és a közhatalom magánérdekű használata egyik nyilvánvaló esetének tekintjük - írja Ligeti.

Demján Sándor, a Bankszövetség, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség és a Takarékszövetkezetekért Egyesület is kemény hangú közleményben bírálta a szövetkezeti integrációt, megkérdőjelezve az integrációt vezető FHB-Takarékbank-bankcsoport alkalmasságát a feladatra. Demján konkrétan a „Spéder Zoltán vezette konzorciumról” beszélt, és azt állította, hogy Spéder Zoltán és üzlettársai „parazitaként szívják ki” a takarékszövetkezeti szektor erőforrásait. A Takarékbank válaszában úgy vélekedett: teljesültek az integráció céljai, “a szektort sikerült megtisztítani a (\"Demján-féle\") OTSZ regnálása alatti évek visszaéléseitől, az elmúlt évtizedek csalárd csődjeitől, a szabálytalanul, az ügyfelek pénzével felelőtlenül gazdálkodó takarékoktól”. 2016 júniusában Orbán miniszterelnök személyesen lépett fel az ügyben, és Demján kérésének megfelelően, az átalakítás irányítására kormánybiztost nevezett ki, miközben Spéder ellen lejáratókampány indult a kormánypárti sajtóban. Demján az események után azt állította: ha nem lép közbe, akkor Spéder Zoltán további 80-100 milliárd forint jövedelmet vont volna ki a takarékszövetkezetekből. A szakítás hatására személycserékre is sor került a Takarékbank és a Szövetkezeti Hiteintézetek Integrációs Szervezete élén, ahol addig számos Spéder-közeli bankár ült. Az ügy Spéder teljes bukásával zárult, a bankár 2016. októberében eladta minden FHB-részesedését, és le is mondott a vállalat irányításáról 7,5 milliárd forintért. Jelenleg is több nyomozás folyik az FHB ügybén, pl. azzal kapcsolatban, hogyan szerzett az FHB befolyást a Magyar Postánál. 

Forrás:

http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/27_Ligeti_Miklos.pdf

http://pestisracok.hu/hatalmas-botrany-kerekedett-takarekszovetkezeti-integracio-korul/

http://hvg.hu/gazdasag/20160616_Orban_lefejezi_a_takarekszovetkezeti_integraciot