Valóban a magyar gazdaság versenyképességét szolgálják az EU-ból érkező fejlesztési pénzek, vagy jogi kiskapuk segítségével szakmai múlt nélküli, alkalmi társaságok jutnak hozzá?
2006 márciusában a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium befektetőket toborzott Kaliforniában. A helyszín a San Franciscó-i Bankár Klub volt, káprázatos öbölpanoráma az 52. emeleten, mindnyájan szájtátva hallgattuk Garamhegyi Ábelt...
A társadalomlélektan oktatójaként hálásnak kell lennem a Népszabadságnak: a 2008. június 28-i számban Magyar Bálintról közölt cikk iskolapéldát szolgáltatott arra, hogy miként működik az újságírókban a politikusokkal szembeni előítélet, mely sajnálatosan visszacsapva felerősíti a politikusoknak az újságírókra vonatkozó előítéleteit.
Magyar és európai uniós (párt)politikai dimenziókban is vihart kavart, hogy - az ügy jelen állása szerint - Magyar Bálint exminiszter a budapesti székhelyű Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EITI) irányító testületének tagja lesz.
Negyedmilliárd forintot nyert a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium alá tartozó hivatal pályázatán az a cég, amelynek jogelődje néhány éve milliárdos csalás gyanújába keveredett.
Több százmillió forintos állami és uniós támogatással megépült a biogázüzem a milliárdos áfacsalással gyanúsított klárafalvai Németh Toll Kft. telephelyén.
Az innováció nem a tudósok és mérnökök ügye, hanem gazdasági kérdés - hangsúlyozta a Heti Válasz "Kinőni Magyarországot" című konferenciáján a Gazdasági és Közlekedési minisztérium szakállamtitkára, Egyed Géza. Pálinkás József akadémikus ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a kutatásfejlesztési pénzek elosztásában zűrzavar uralkodik, a pályázatokat pedig átitatja a korrupció.
Az Omninvest működésével kapcsolatban egyelőre csak kérdések vannak. Ha sikerült volna vevőt találnia a fejlesztő Omninvest Kft.-nek a madárinfluenza-elleni vakcinára, már tavaly százmilliós bevétel illette volna meg az államot. Vevő azonban nincs.