Nem zavarja a versenyhivatalt az autópálya-koncessziók kiadása, de azt már nem tudhatjuk meg, hogy miért.
Hiába hozta nyilvánosságra a kormány azt a szerződést, amellyel 35 évre koncesszióba adta a Mészáros Lőrinc és Szíjj László érdekeltségébe tartozó cégeknek a hazai autópályákat, a lényeget titkolja. A szerződés egyes mellékletei ugyanis „nem hozzáférhetők”. Erről pecsétes papírt is kaptunk egy kormányzati szervtől, miután betekinthettünk a kevésbé releváns dokumentumokba.
Polt Péter legfőbb ügyész válaszolt Hadházy Ákosnak és a hvg.hu-nak is azt illetően, hogy nyomoznak-e még a Völner-Schadl ügyben felbukkant mellékszálról, vagyis hogy ki lehet a Schadl által emlegetett Tóni, Barbara és Ádám.
Több pert is elvesztett a Fővárosi Önkormányzat, mert vonakodik átengedni közterületeit hirdetési célokra. Miközben a városvezetés látképi és üzemeltetési szempontokra hivatkozik, magatartásával kormányközeli érdekeltségeknek hajtja a legnagyobb hasznot.
Nagy nehezen, de megtudtam: még mindig nyomoznak a Schadl-ügy legsúlyosabb szálának ügyében – írta Hadházy Ákos egy szerdai Facebook-posztjában. Az ellenzéki politikus emlékeztet: noha a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke, Schadl György és Völner Pál volt igazságügyi államtitkár ellen a végrehajtói vesztegetés ügyében már vádat emeltek, „a jelek szerint a Nyomozó Főügyészség még mindig nem tudja, ki lehet Tóni, Barbara és Ádám, akikkel a korrupt végrehajtó ismerőse egy 30 éves buliról beszélt.”
A Schadl–Völner-ügyben már megtörtént a vádemelés, a botrány egyik mellékszálában még folyik a nyomozás.
„Nagy nehezen, de megtudtam: még mindig nyomoznak Schadl-ügy legsúlyosabb szálának ügyében. Miközben Schadl és Völner ellen, az egyszerű, végrehajtói vesztegetés miatt már vádat emeltek, a jelek szerint a Nyomozó Főügyészség még mindig nem tudja, ki lehet Tóni, Barbara és Ádám, akikkel a korrupt végrehajtó ismerőse egy 30 éves buliról beszélt”, posztolta szerda délelőtt Hadházy Ákos. A független országgyűlési képviselő megjegyzi: a nevek passzolnak Rogánra, a feleségére és a kabinetfőnökére.
A megoldás erre a kérdésre a fentebb említett rád struktúra, kiegészülve a rendelkezésreállás-alapú szolgáltatási díjjal (ráaszd). Ez azért is kedvező állami szempontból, mert nem terheli az államadósságot, ráadásul a befolyó útdíjakból ráfizetés nélkül fedezhető. A rád a koncessziós jogosultnak fizetendő díj összege, amelyet az adott úthálózat rendelkezésre állása alapján, arányosan kell meghatározni. Ha például az út teljes egészében nem áll rendelkezésre, úgy díjat sem kell fizetni utána. Ehhez van néhány ökölszabály. Az útszakasz akkor minősül rendelkezésre nem állónak, ha
• a közlekedés nem biztosított legalább 60 km/óra sebességgel,
• hó miatt nem járható,
• nem teljesíti az előírt minimális útburkolati követelményeket,
• sebességkorlátozás van érvényben.
