K-Monitor Adatbázis

Egyetlen magyar cégként az Arton Capital üdítő kivételnek számít a többszörös offshore cégekkel teletűzdelt letelepedésikötvény-mutyiban, mégsem sikerült átlátható módon gazdálkodnia tavaly sem. Egy arab cégén keresztül kerüli meg azt, hogy valódi adatok derüljenek ki a működéséről.

A harmadik részben bemutatjuk Ferencváros valódi urát, a főtanácsost, aki mellett Bácskai János polgármester csak bólogató Jánosnak tűnik. Két ügyön keresztül felvázoljuk, hogyan kerülnek átláthatatlan hátterű cégekhez a kerület legértékesebb vagyonelemei, és az elolvadó parkolási pénzeken keresztül megvilágítjuk milyen mértékű lehet egyes esetekben a kerületi polgárokat ért kár. Ferencváros zűrös ügyeinek önkormányzatra nézve kis híján komoly következménye lett az. Az EUTAF magas bírságot szabott ki, de a kerület ezt is megúszta, a miniszterelnökség mentőövet dobott az önkormányzatnak.

Másodfokon is pert nyert lapunk a letelepedési államkötvények ügyében titkolózó Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) ellen. A perben eljáró Fővárosi Ítélőtábla pénteken hozott másodfokú ítéletében a Magyar Nemzetnek adott igazat, miután közérdekűnek minősítette az egyes cégek kötvényvásárlási adatait, ezzel megerősítette az első fokon eljáró bíróság ítéletét.

Valószínűleg több offshore cégnél bontanak majd pezsgőt a jól végzett munka és a 100 milliárd forintos profit örömére, amennyiben idén valóban véget ér a magyar letelepedésikötvény-program. Kár, hogy miközben Rogán Antal ötletével az államot akarták segíteni, az csak veszteséget termelt. Magyarország közben toplistás a kínaiaknak pénzért letelepedési engedélyt adó országok sorában.

Eddig is sok titok övezte a letelepedési programot, ám a szereplők néhány információmorzsát megosztottak a közvéleménnyel. Ilyen volt, hogy havonta hány állampapírt jegyeztek le, vagy éppen hány külföldi kérvényezett letelepedési engedélyt. Ma már ezeket az információkat sem osztja meg a kormány, de nem csak lapunkkal, még a parlamenti képviselőkel sem.

Tombor András, a „Habony hitelezőjeként” emlegetett üzletember nyakig merült az offshore-ba – nem csak most, de a jelek szerint már a kétezres évek közepén is. Akkor egy Csányi Sándor érdekeltségű reklámcég nevében vásárolt Seychelles-szigeteki vállalkozást, az eladó pedig egy új-zélandi stróman volt, akinek román partnere korábban a magyar Laveco offshore-gyárral élt szimbiózisban. A Laveco által preferált lettországi Parex Bankot pénzmosással vádolták, magyar „hivatalos bankjuk”, az MKB nemrég került Matolcsy-közelbe.

Nagyjából 2000 német vállalat tart fenn csak papíron létező máltai fiókcégeket, amelyek kizárólag a „kreatív” adózás miatt léteznek. Most Németország komoly vizsgálatot indít a csak postaládával rendelkező, de a máltai cégjegyzékben hivatalosan szereplő kamu vállalatok miatt.

Óriásit kaszáltak azok, akik még év elején nagyon olcsón privatizálták az államtól a budapesti Four Seasons mögötti, 8200 négyzetméteres OGYÉI-épületet a Zrínyi utca 3-ban.

Hiába nyert lapunk jogerősen is a Fővárosi Törvényszéken, a Bánki Erik vezette gazdasági bizottság csak késve adta ki a letelepedésikötvény-céggel kapcsolatos közérdekű adatokat. Büntetőfeljelentést tettünk, a Legfőbb Ügyészség pedig továbbküldte a Központi Nyomozó Főügyészségnek a feljelentést. Még mindig kérdéses, hogy indul-e nyomozás a bűnügyben.

Alighanem ezerszer megbánták a Magyar Telekom vezetői azt is, hogy bevezették a cég részvényeit a New York-i Értéktőzsdére. És azt is, hogy a Balkánon, Macedóniában, illetve Montenegróban terjeszkedtek. A társaság gyanús szerződéseiből 12 évnyi pereskedés és sok tízmilliárd forintnyi kiadás lett. Immár végleg vége az ügynek, az utolsó jogi eljárás is lezárult.