K-Monitor Adatbázis

Elképesztő vagyonfelhalmozási hajrát bonyolít a választások előtti utolsó hetekben Tiborcz István. A 2013-ig Simicska Lajos árnyékában, majd átláthatatlan cégek rejtekében működő vállalkozó bő négy éve építi önálló üzleti karakterét és a BDPST-márkát. Nemrég még eseményszámba ment, hogy megvett egy-egy régi házat, szállodának való ingatlant, a minap viszont már bankpiaci szereplővé avanzsált a NER-elitet és Gattyán Györgyöt kiszolgáló Gránit bekebelezésével – frissen szerzett alapkezelője pedig 460 milliárd (!) forintnyi befektetést menedzsel.

Összehangolt stratégia jegyében szerezte meg Orbán Viktor veje a Gránit Bank mellé a Diófa Alapkezelőt is. A kettő együtt tág teret kínál a kreatív pénzteremtésre.

Tiborcz István és Nagy Márton közösen dolgozhatnak a Diófa Alapkezelő felvirágoztatásán.

Még azt sem lehet tudni, hogy miből és mennyiért vette meg Tiborcz István cége a Gránit Bankot, de a miniszterelnök vejének vállalkozása március 14-én újabb váratlan tranzakciót jelentett be: "a BDPST Capital Zrt. üzletrész-adásvételi szerződést írt alá a Diófa Alapkezelőt tulajdonló Tarragona Holding Zrt. megvásárlása tárgyában".

A magyar piros-fehér-zölddel tiltakoztak a minap Ljubljana mellett más szlovén városokban is az ellen, hogy egy nagymúltú szlovén idegenforgalmi lánc magyar kezekbe kerülhet. A helyi lapok arról írnak, hogy a Janša-kormány egyenesen Orbán bizalmasainak a kezére játssza a Száva-csoportot, amelynek termálfürdői és luxuskempingjei mellett előkelő szállodái vannak az Adrián. Ezekben évente összesen hatszázezer vendéget szállásolnak el. Az amerikai társtulajdonos kiszállt volna az üzletből, a szlovén állam azonban nemcsak, hogy elővásárlási jogával nem kíván élni, hanem még saját üzletrészétől is megválna. A névleges magyar vevő, és az üzletet finanszírozó magyar alapkezelő egyaránt az Orbán családhoz, egészen pontosan a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető – írták a szlovén lapok.

A zuglói Dürer Kert helyén az iroda- és lakóépületek alapozásánál tartanak.

Az elmúlt években egyre többször lehetett hallani a gombamód szaporodó hazai magántőkealapokról, amelyek számos iparágba bevásárolták magukat cégek megvételével, ám az alapok mögött álló befektetők kiléte titokban maradt. Cikkünkben utánajárunk, miként fordulhatott elő, hogy a magántőkealapok mára gyakorlatilag felváltották az offshore cégeket. Emellett azt is megmutatjuk, hogy milyen jelentős hazai alapok vannak, és ezek milyen politikaközeli szereplőkhöz köthetők.

Ez a cikk nem született volna meg, ha előző magántőkealapos írásunk óta nem uralt volna el szinte minden magyar stratégiai ágazatot az a gyakorlat, hogy efféle titkos pénzeszsákokból finanszírozzák a NER nagybevásárlásait. Tudjuk, látjuk tehát, hogy „hol a lé”, csak azt nem, honnan van és pontosan kié. Ami biztos: mostanra 78 bejegyzett magántőkealap lett, és ebből 55-öt Mészáros Lőrinc-, Tiborcz István-, Matolcsy György- vagy Rogán Antal-közeli cégek kezelnek.

Noha a Fidesz 2010 előtt mindennek elhordta az offshore-ozó vállalkozókat, és megígérte, hogy száműzi a gazdasági életből a tulajdonosrejtegető cégformákat, a Nemzeti Együttműködés Rendszere mégis létrehozta a maga titkos „pénzeszsákjait”, amelyekre aztán óriásvállalatokat épített. A Covid-időszakban különösen elszaporodtak az úgynevezett magántőkealapok; számuk mára a hatvanat is meghaladja. 43-at egyértelműen a kormányközeli felsőelit kezel, de a többi sem esett messze a hatalomtól. Azt tehát tudjuk, „hol a lé”. Csak azt nem, honnan van és pontosan kié.

Amikor az állam befektetésre kihelyez előbb 150 milliárd forintot, majd újabb 50 milliárd forintot, alapvető elvárásnak tűnik, hogy legalább azt elárulja, hogy kire bízott ennyi pénzt. Magyarországon ez nem így zajlik. Az MFB a többfordulós Krízis Tőkeprogram győzteseit nem árulja el, így mindenkiben csak erősíti a találgatást, miért kell szégyellni a végeredményt.