Hangzatos jelszavak és mutyizós hétköznapok, innovatív világcég, amely nemcsak a technológiában, de a nyelvújításban is éllovas. A PestiSrácok.hu februárban indított cikksorozatot a magyar egészségügy Microsoft-botrányaként emlegetett kartellügyben. Első írásunkban az értelmi szerzőt, Harmat Sándort mutattuk be a cseppet sem bizalomgerjesztő előéletével együtt, most a lezsírozott tender másik piacszervező koordinátoráról és motivációs tréneréről rántjuk le a leplet. Egy igazi nagyhalról, a magyarországi Siemensről van szó.
A szerződést egy elismert Ügyvédi Iroda készítette, a legnagyobb körültekintéssel. Tessék mondani, hol itt a probléma. Amúgy pedig ismételjük meg: ha Élő a legelemibb erkölcsöket felrúgva, a lehető legaljasabb és legbecstelenebb módon nem játssza el, hogy nem kapja meg a közérdekű adatokat, akár a szerződést is elolvashatta volna, nem kellett volna valakivel kilopatnia magának.
Bayerné dr. Matusovits Andrea által vezetett vérellátó újabb három évre eladta a nemzeti vérkészlet fontos részét. Nem írtak ki pályázatot, nem versenyeztettek újra, és nem adják ki a szerződést sem. Épp ellenkezőleg cselekedtek, mint amiért Bayer Zsolt kormánypárti publicista korábban piedesztálra emelte a vérellátó vezetését, benne saját feleségét. Az ügylet látható részéből közben az utolsó magyar szereplő is eltűnt, a cégek viszont számításaink szerint jócskán a világpiaci ár alatt jutnak az értékes anyaghoz. Így adják el a testünket áron alul – második rész.
Bár az elmúlt években rengeteg törekvés irányult a hálapénz visszaszorítására, a hivatalos statisztikák szerint az egészségügyi dolgozóknak zsebbe csúsztatott összeg egyre nő, 2010 óta több mint a duplájára. Az idősek és a nők fizetnek a legtöbbet, a legvastagabb borítékokat pedig a kórházi orvosok kapják. A paraszolvencia a legnagyobb gondot a szülészeteken okozza, ahol szinte kötelező perkálni, és a legnagyobb összegek cserélnek gazdát.
Kamuszerződések, túlmunka egy ceglédi betegszállító cég körül, a NAV-nak mégsem volt elég két év, hogy dűlőre jusson. A munkaügyi hatóság hallgat, mint a sír.
Még ha el is tüntetik a nyereség egy részét, akkor sem életszerű, hogy a beszállító multik tehetnek az évről évre újratermelődő kórházi adósságokról.
Arcátlan üzleti magatartás, multinacionális cégek, kórházigazgatók, lefölözött uniós pályázati forrás – talán így lehet a legegyszerűbben összefoglalni azt a történetet, amelynek egyik kulcsszereplője az az ipari kémkedésért elítélt szélhámos, akire a PestiSrácok.hu már többször felhívta a figyelmet. Most olyan cikksorozatot indítunk útjára, amely részletesen feltárja az egészségügyi intézmények eszközbeszerzéseivel kapcsolatos visszásságokat, valamint bemutatjuk azt a kartellezési modellt, amelynek segítségével a nemzetközi óriásvállalatok nemes egyszerűséggel kiszorították a kisebb magyar vállalkozásokat bizonyos közbeszerzésekből. A cseresznye a habon pedig Mr. Handabanda, azaz Harmat Sándor lesz, aki mindezt úgy koordinálta, hogy elhitette a cégekkel: kormányzati felhatalmazással rendelkezik.
Farkas Anna, az óbudai Szent Margit Kórház gazdasági igazgatója a 2019-es önkormányzati választáson a Fidesz egyik képviselőjelöltje volt Gyöngyösön. A momentumos Derda Ádám által kikért adatok szerint Farkasnak 2017-ben a kórház 4 luxusautót bérelt, és bruttó 5,4 millió forintot költött rájuk közpénzből.
Fogyóeszközökről, gépekről és létesítményüzemeltetési szolgáltatásokról is csak központilag lehetne dönteni, ha elfogadja a koncepciót a kormány, amely szerint van elég pénz az ágazatban.
A NER történetében egészen ritka, hogy egy állami hivatal a nyilvánosság előtt keverjen súlyos gazdasági bűncselekmény gyanújába olyasvalakit, akinek az állam magas rangú hivatalnoki posztot szán. Maróth Gáspár esetében ez történt, hiszen az Orbán-kormány későbbi hadiiparfejlesztési kormánybiztosa ellen a Gazdasági Versenyhivatal azzal az információval indított nyomozást, hogy ő és egy másik üzletember szervezett össze egy kartellt a magyar egészségügy modernizálására kiírt 46 milliárdos uniós pályázat lefölözésére. Maróth szerint őt bemártották, amit az is igazol, hogy a GVH a majd négy éven át tartó nyomozása végén pontosan megnevezte, ki volt a multicégek és a magyar beszállítók közötti főkoordinátor. Nem Maróth.