K-Monitor Adatbázis

Az eddigi 2-3 éves csúszás mellé újabbakat gyűjtött be a közelmúltban a tervezett atomerőmű-bővítés: egymás után válnak eredménytelenné a beruházás stratégiai fontosságú közbeszerzései. A mostani eset arra is rávilágít, hogy hamis az a kormányzati érv, amely szerint a biztonság előtérbe helyezése a késedelmek oka.

Kérdés, amennyiben nem az orosz fél miatt csúszik a beruházás, milyen következményekkel kell számolnia a magyar kormánynak az államközi szerződés alapján.

Ledolgozhatatlan csúszás, bábeli nyelvi zűrzavar, a magyar vállalkozások kiszorulása – kezd kicsúszni a kormány kezéből az ország legdrágább beruházása.

A Greenpeace néhány napja már megszellőztette a gyanút, most pedig a bizonyítékkal is előállt: a „független” magyar nukleáris hatóság munkatársai szakértőként (pénzért) maszekolnak a Paks 2 projektcégnek. A nyilvánvaló összeférhetetlenséget az első körben annak az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH) kellett volna észlelnie, amelynek az alkalmazottai az ügy érintettjei.

Kemény feltétellel hagyta jóvá az Európai Bizottság, hogy az Orbán-kabinet tender nélkül szerződjön az orosz Roszatommal a paksi bővítésről: minden olyan munkára, ami nem a Roszatomé, átlátható nemzetközi tendert kell kiírni. Már most látszik, hogy az átláthatóság terén a kabinet megszegi a bizottsági előírásokat, de nem azért, hogy a magyar alvállalkozók könnyebben juthassanak megrendeléshez, hanem azért, hogy a zsíros falatokat az előre kiválasztott multik szerezhessék meg.

Salátatörvényben elrejtve próbálta áthágni a nukleáris beruházások engedélyezésének szabályait a kormány.

Minden biztonsági előírásnak, így a fukusimai erőmű-katasztrófa utáni szigorúbb szabályoknak is megfelelnek majd a paksi atomerőmű új blokkjai - ezt Kirill Komarov, a Roszatom nemzetközi üzletfejlesztésért felelős vezérigazgató-helyettese jelentette ki tegnap egy budapesti konferencián - igaz ezt adatokkal nem támasztotta alá.