K-Monitor Adatbázis

Tíz év alatt tucatnál is több ágazat tulajdonviszonyaiba nyúlt bele az Orbán-kormány, hogy vagyonossá tegye híveit, és ezzel bebetonozza a Fidesz regnálását. Az alaptörvény sérelme nélkül ez aligha történhetett volna meg.

Azt gondolná az ember, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök által rendszere legfontosabb pillérének titulált legfőbb ügyész, Polt Péter az ostorát csattogtatva, perdöntő bizonyítékokat eltüntetve érte el, hogy beosztottai a politikusok számára kínos, kellemetlen ügyeket frappáns indoklásokkal szüntessenek meg, holott az emberi gyarlóság is jelentősen az ügyek kifulladására játszott. A legfőbb ügyész pályaívével, valamint az ügyészség által olykor sajátos indoklással megszüntetett politika-közeli ügyekkel már foglalkoztunk, most jöjjön az, hogy a 2002-es kormányváltás után miként dőlt dugába az előző ciklus gyanús ügyeinek számonkérése. Nem kellett nagyon erőltetni, az elszámoltatásért felelős államtitkárt viszont később elítélte a bíróság.

A kétezres évek egyik legvitatottabb nagyberuházása volt a négyes metró építése. A projekt tíz évig húzódott, és végig botrányok kísérték. A metróvonal végül – szerelvények nélkül – 452,5 milliárd forintból készült el, ebből 181 milliárdot az Európai Unió adott rá támogatásként. A 7,4 kilométer hosszú vonal nem hozza a tervezett és elvárt utasszámot, így az ára 40 év alatt sem fog megtérülni, és lehet, hogy vissza kell majd fizetni az uniós pénz egy részét. Az építkezéssel kapcsolatban hűtlen kezelés, a metrószerelvények beszerzésével kapcsolatban vesztegetés gyanúja miatt ma is nyomoz a rendőrség.

„Annyiba került, mintha egy centiméter vastagon bevonták volna arannyal” – nagyjából így él a köztudatban a Margit híd felújítása. Az bizonyos, hogy az eredetileg tervezett költség többszörösébe került a projekt, érdemben senki nem ellenőrizte, és a mai napig nem nyilvánosak azok az adatok, amelyek alapján igazolni vagy cáfolni lehetne a sokmilliárdos túlárazás gyanúját. A politikailag talajt vesztett, meggyengült integritású városháza, kezében a 30 milliárddal, ideális üzleti partnere volt a nagyétvágyú kivitelezőknek.

Nemcsak a párt régi oligarcháját, Simicska Lajost dobta el Orbán Viktor. Más, egykor befolyásos és hiteles vezetőket is ügyesen használt a Fidesz saját céljaira, és mielőtt terhes lett volna a számára, jó érzékkel szabadult meg tőlük. Emlékszik még, hogy Gaskó István egyetlen szavára hetekre leállt a vasút? Vagy hogy Éger István hogyan akadályozta a tb-privatizációt? És hogy Szász Károly milyen ügyesen kente rá a Kulcsár-ügyet a baloldalra?

A most közreadott névsorral arra vállalkozunk, hogy bemutassuk: egyes állami tisztviselők illetve állami vállalatok vezetői mikor és milyen minőségben álltak kapcsolatban azokkal a cég- és érdekcsoportokkal, amelyek ügyeiben a magyar állam képviseletében most szabályozási, döntési, ellenőrzési jogosultságaik vannak. Négy csoportot azonosítottunk, akik számos felsővezetőt delegáltak az állami szférába a 2010-es kormányváltás óta.

Megharcol a köz pénzéért a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt.: az állami beruházó bíróságon kényszerítené garanciavállalásai teljesítésére a CIB Bank Zrt.-t. A tét majdnem négymilliárd forint.

A fővárosi projektek esetében már megszokott költségnövekedés a Margit hidat sem kerülte el, ám az, hogy a híd rekonstrukciója az eredetileg becsült összeg duplájába került, még a költségtúllépésben tapasztalt várospolitikusokat is meglepte. Hogy szállt el így a hídfelújítás ára?

Egy tevékenységet nem végző budai kft. tűnik a Fidesz-közeli cégbirodalom új gyöngyszemének: megfordult benne mindenki, aki valaha is tett valamit a párt gazdasági hátországa kiépítéséért.

Megtartották a több mint negyvenmilliárdos adósságot felhalmozó, és májusban csődvédelembe menekült Vegyépszer első csődegyezségi tárgyalását. Ezen a több mint kétszáz hitelező nem fogadta el a megszűnés szélére sodródott cég ajánlatát, így júliusban újabb forduló jön.