K-Monitor Adatbázis

Bár az Európai Bizottság is vizsgálja a CATL debreceni akkugyárának hatását a vízbázisra, a magyar kormány keresztülviszi akaratát a következmények alapos felmérése nélkül.

Hiába indult el júliusban a Mol vezetésével az új, koncessziós hulladékgazdálkodási rendszer az országban, sokan még kivárnak. A Mol hulladékos cégével szerződő fémtelepek negyede csak hat hónapra írt alá. Abban bíznak, hogy az induló jogi eljárások hatására kivesznek bizonyos anyagáramokat a hulladékkoncesszió hatálya alól. A peres ügyek és a hatósági vizsgálatok még a 35 éves koncesszió érvénytelenségét is kimondhatják.

Egy uniós jogszabály szerint a tagállamoknak minden évben be kell fizetniük a közös költségvetésbe a fel nem dolgozott műanyagok után egyfajta hozzájárulást, kilogrammonként nyolcvan eurócentet, Magyarországnak tavaly emiatt 75 milliárd forintot kellett Brüsszelnek utalnia. A Mollal kötött hulladékkoncessziós szerződésben erről azonban nem lehet olvasni. Nagy kérdés, hogy a következő években ki fog fizetni az Európai Uniónak: a cég vagy az állam?

A fideszes parlamenti többség, valamint az Orbán-kormány olyan sok ponton sértett érdekeket és a gyanú szerint jogelveket is az új hulladékgazdálkodási rendszerrel, hogy idővel az igazságszolgáltatás valamelyik bugyrában még alá is áshatják a Mol jogosultságait.

Környezetvédelmi célokra hivatkozva valójában egy újabb ágazat piaci újraosztása zajlik a hulladékgazdálkodásban. Az új rendszer egyelőre szinte átláthatatlan, a Mol leányvállalata, a Mohu elfogadhatatlan ajánlatokat tesz a szektor cégeinek, a családi vállalkozások nem fogják sokáig bírni, ha nekik kell hitelezniük a Mol-leányt.