K-Monitor Adatbázis

Kétszer fizetett ugyanazért a munkáért a magyar állam, legalább két város kétszer fizette ki a Homolya Róbert államtitkár cégét. Az ügyben az OLAF is csalást állapított meg, és az ügyészség is nyomoz – állította Hadházy Ákos LMP-s képviselő a csütörtöki Korrupcióinfón.

Az uniós támogatásokból származó milliók kreatív felhasználásának komoly hagyományai alakultak ki Magyarországon, de mindig akadnak olyanok, akik az erős mezőnyben is tudnak meglepetést okozni.

Alig volt olyan ellenzéki önkormányzati képviselő, aki időben tudhatta, hogy a városa Tiborcz Istvánékkal akar közvilágítást fejleszteni. A képviselő-testületek többsége nem szavazhatott arról, hogy kivel szerződjön a település, ők csak az eredményhirdetés után szembesültek az Elios győzelmével. Vagy még akkor sem.

Adatigénylésünkre Miskolc és Tamási is kiadta az EU csalás elleni ügynökségétől Elios-ügyben kapott levelet a közvilágítási projektek vizsgálata során feltárt visszásságokról. Kecskemét és Keszthely a folyamatban lévő nyomozásra hivatkozva nem adta ki a dokumentumot, Cegléd pedig megkérdezi az OLAF-ot.

Hétfőn és kedden is téma volt az Országgyűlésben az Elios és Tiborcz István ügye. Egészen konkrét kérdéseket kaptak a kormánypárti politikusok, de az érdemi válaszok elmaradtak.

A Tiborcz-ügyben is érintett egykori szekszárdi polgármester, Horváth István feleségének agrárcége vitte el a legtöbb uniós mezőgazdasági támogatást Tolnában.

A Tiborcz-cég Elios egyik vezetőjén keresztül előre egyeztetett Szekszárd fideszes irányítóival a közvilágítási pályázatról. Ezek után olyan indulási feltételek kerültek a pályázati kiírásba, amelyeket kizárólag az Elios tudott teljesíteni. Az uniós nyomozás során az is bebizonyosodott: az Elios üzletági vezetője az elvileg független pályázat-előkészítői munkán is rajta tartotta a kezét.

A legtöbb közbeszerzési/EU-projektes csalás igen bonyolult konstrukció, de szerencsére azért nem mindegyik. Az LMP-s Hadházy Ákos szerint például Szekszárdon faék egyszerűségű hűtlen kezelés/költségvetési csalás történt 2013-ban, ami azért is izgalmas, mert nem kizárt, hogy az EU csalás elleni hivatala által is elmarasztalt Elios/Tiborcz István-botrányban is pont ugyanilyen módon is húztak le közpénzt.

Kemény feltétellel hagyta jóvá az Európai Bizottság, hogy az Orbán-kabinet tender nélkül szerződjön az orosz Roszatommal a paksi bővítésről: minden olyan munkára, ami nem a Roszatomé, átlátható nemzetközi tendert kell kiírni. Már most látszik, hogy az átláthatóság terén a kabinet megszegi a bizottsági előírásokat, de nem azért, hogy a magyar alvállalkozók könnyebben juthassanak megrendeléshez, hanem azért, hogy a zsíros falatokat az előre kiválasztott multik szerezhessék meg.