K-Monitor Adatbázis

Több mint háromszor annyi hirdetési pénz áramlott a szürkezónába, mint a hivatalos kampányköltségnek számító felületekre. „A kampánykiadások finanszírozására a független jelölt, a jelöltet vagy pártlistát állító párt és annak jelöltje együttesen jelöltenként legfeljebb mintegy 5,914 millió forintot fordíthat” – így határozza meg a törvény az országgyűlési választások előtti 50 napos hivatalos kampányidőszakban a pártok és képviselőjelöltek által elkölthető pénz mennyiségét. A jogszabály a gyakorlatban az életbe lépésének pillanata óta egy merő tragikomédia, hiszen az ilyesfajta költségek átláthatatlansága miatt teljesen betarthatatlan. Egyetlen ponton látszik némi transzparencia, ez pedig a közösségi média, ahol a Google és a Facebook nyilvános adatbázisokban vezeti, hogy ki mennyiért hirdetett nála. Az idei kampány előtt az Állami Számvevőszék (ÁSZ) állásfoglalásban közölte, hogy az ilyen hirdetések is beleszámítanak a hivatalos keretbe.

Még a NER-oligarchák is megszeppentek kissé a járvány első évében: profitjuk nagyobb részét hagyták benn a cégeikben, és kevesebbet vettek fel belőle osztalékként, mint korábban. De azért persze nem csak maradt, jutott is. HVG Top 500, 6. rész.

2021-ben alig van már olyan gazdasági szektor, ami ne lenne többé-kevésbé Fidesz-közeli vállalkozók kezében. Kivétel a média, mert a médiavállalkozásaikat „elajándékozták”.

A járvány is megtépázta a nyomtatott lapok piacát, de ennél látványosabb, hogy ha kormányközeli kézbe kerül egy termék, akkor csökken a példányszám.

A CÖF-öt, a Mediaworkst és Schmidt Mária családi érdekeltségét is támogatta az állami Magyar Fejlesztési Bank, valahogy elfelejtettek erről beszámolni. Az MFB az után tette ki a kifizetések listáját a honlapján, hogy a korrupcióellenes K-Monitor adatigénylésben hívta fel rá a figyelmet, hogy a közérdekű adatokat már 2016 vége óta nem tette közzé, bár ezt törvény írja elő. Az MFB egyesületek támogatására, alapítványok feladatellátására, és a banki alkalmazottak „oktatási, kulturális és sporttevékenységét segítő szervezetek” támogatására adhat ilyen, a „nem alapfeladatai ellátására” fordított támogatásokat.

Nemcsak a lélegeztetőgépek felhalmozására költött feleslegesen az állam, hanem a beüzemelésükre is. Mindez gigászi pénzekbe került, 6000 gépről pedig nem tudni, milyen szerződés alapján készítették fel az esetleges használatra.

Az Orbán-bányáktól kezdve a kínaiakkal vasutat építő Mészáros-cégen át a Covidon megtollasodó haszonlesőkig még a járvány évében is mesés bérek és persze osztalékok születtek a kormánybarát cégeknél, ám nem jellemző, hogy egyszerű munkavállalóikat is jól megfizetik.

A világ nagyot fordult a 2010 előtti, de még a 2016-os idézet óta is: a „legforróbb sztártitkok” szlogen alatt futó bulvárlap, a HOT! például ma már a fideszes kötődésű Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) kezében van, Várkonyi Andrea itt jelenti be eljegyzését Mészáros Lőrinccel, Orbán Viktor pedig személyesen köszönti a lap főszerkesztőjét, Kelemen Krisztát a Karmelita kolostorba szervezett zártkörű partin. A kormánypárti sajtótömb már egyáltalán nem fél a bulvártól: a KESMA összesen nyolc darab online vagy nyomtatott bulvárterméket tart el (Ripost és Ripost.hu, Bors és BorsOnline, HOT!, Life, She.hu és ide sorolható a City7 is), de tele vannak „könnyed” tartalmakkal az online megyei lapok és az Origo is. A Mediaworksben van külön „bulvár és magazin divízió” is, Ómolnár Miklós Ripost-főszerkesztő vezetésével.

Kis profilváltás, nagy profit. A járványban gyakori, hogy korábban mással foglalkozó, ám a tűzhöz közeli cégek hirtelen gigászi állami megbízásokat kapnak egészségügyi eszközök beszerzésére.