K-Monitor Adatbázis

Brutális közpénzégetésnek tűnik a dolog, de a cég meg tudja magyarázni a bizonyítványát. Per lesz!

Pörög a felcsúti polgármester sportbiznisze.

A Keresztapa című film hangulatát idézi az a szövevényes és belterjes világ, amely Bicske környékén épült ki, iskolapéldájaként annak, miként tud egy családi/gazdasági/politikai érdekközösség befolyás alá vonni egy egész kistérséget. Érdemes szemügyre venni, hogy e zárt kör tagjai milyen megoldásokkal jutnak elképzelhetetlen mennyiségű termőföldhöz, kül- és belterületi telkekhez, ipari területekhez, egyéb ingatlanokhoz, és hogyan sikerül valahogy mindig olyan fejlesztésbe fogniuk, amelyre éppen jár uniós vagy hazai támogatás.

53,6 millió forintba kerül a Rókusfalvy-család etyeki borászatának kipofozása, a projektre EU-támogatást kértek.

23,1 milliárd forintot kapott a felcsúti fociakadémiát működtető alapítvány 2012 óta. A sportközgazdász szerint ez kiemelkedő összeg, profi csapatok és nem fociakadémiák működnek ennyi pénzből. A Bajnokok Ligája főtáblájára jutásért például az idén 3,9 milliárd forintnyi euró jár az adott csapatnak – a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnak ennél minden évben több jutott, miközben csapata a magyar másodosztályból most küzdötte magát vissza az NB I-be.

Orbán Viktor szülei és testvérei tavaly sem dolgoztak hiába.

Veszélybe kerülhet a felcsúti sportcsarnok és konferencia-központ finanszírozása, miután a Puskás-akadémiát működtető Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány (FUNA) a sportfejlesztési programjában jóváhagyott összeg felét sem tudta április végéig összegyűjteni társaságiadó-felajánlásokból (taó). Pedig a szervezet – amelyet Orbán Viktor alapított és Mészáros Lőrinc elnököl – ezúttal minden korábbinál több pénzből gazdálkodhatna. Tavaly december elején a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 2,93 milliárd forintos programra adta áldását, azaz elvileg a FUNA ennyi adóforintot próbálhat meg összekalapozni (a taópénz lényege, hogy a felajánló cégek ahelyett, hogy az államkasszába fizetnék be az adott összeget, egy sportszervezetnek adják).

A tao-programként ismert támogatási rendszer alapvetően egy jó elképzelés lett volna mondjuk Svédországban, Magyarországon azonban az erőltetett fejlesztés ára a rendszerszintű gazemberség. Tévedés ne essék, a magyar futballnak igenis szüksége volt arra, hogy jelentős forrásokat kapjon az infrastruktúra fejlesztésére, az utánpótlással foglalkozó szakemberek megfizetésére, és úgy általában a feltételek javítására. Csakhogy az a mód, ahogy egyetlen kormányzati döntéssel sosem látott mennyiségű pénzt zúdítottak a fociba, lényegében minden ellenőrzés nélkül, többet ártott, mint használt.

Ugyanolyan projektekre fizettek ki százmilliókat a Mengyi “Voldemort” Roland közeli cégeknek a Csongrád-Cece-Lajoskomárom EU-forrás Bermuda-háromszögben. A feltűnő egyezések rendszerhibákat mutatnak.

Kicsit túlbecsülték a felcsúti kisvasút utasforgalmát.